Rájöttem, hogy félek... attól hogy látom hogyan úsznak el a napok egymás után... és minden nap nélküle múlik el. Attól, hogy tulajdonképpen az amit érzek egy dinoszaurusz. Régen ki kellett volna halnia. De képtelen.
Ha itt lenne velem... biztos hogy néhány hét után megkérném a kezét és csak azért nem rögtön, mert nem szeretném ha azt gondolná elkapkodom. És ha nem járnék szerencsével, újabb és újabb dolgokat találnék ki hogy boldog legyen és egy hónap múlva újra megkérném a kezét. És újra és újra és újra... amíg ki nem érdemlem, hogy egyszer Igen-t mondjon nekem.
Gondol-e rám? Nem hiszem. Rég túllépett mindenen.
Miért ilyen nehéz minden...? Miért ilyen sötét és homályos? Kilátástalan... és mégsem tudom feladni.
Kilátástalan
2009.11.12. 02:14 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr371519356
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
