Alig egy órával ezelőtt hajmeresztő élményben volt részem. Csukott ablak mellett az utcáról csattanásokkal egybekötött erős puffanásokat hallottam, azt gondoltam talán karambol történt. Kinéztem, de nem láttam semmi szokatlant, ellenben hirtelen irdatlanul felerősödött a szél és széllökések a szemközti házról a szemem láttára tépték le a tetőcserepeket! Ezek az elszabadult cserepek nagy kopogások közepette egyre gyorsabb szánkázásba kezdtek a tető oldalán és megállíthatatlanul ugrottak át a fémből készült hófogó korlátain, majd a mélybe vetették magukat. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig figyeltem, ahogy a hófogót átrepülve íves pályán száguldtak lefelé... oda, ahol az autóm állt... tehetetlenül és kimeredt szemmel néztem a bombaként lezúduló cserepeket, majd egyszercsak puff... és még egy puff... az első cserép a járdára esett, a második alatt nagy robajjal üveg robbant... piciny gyémántként csillogó üvegszilánkok repültek szerte... egy kék autó hátsó szélvédőjébe, az enyémtől egy autónyi távolságban.
Ezt követően azonnal leszaladtam és átálltam az autóval a közeli térre, ahol sem a cserepektől, sem a leszakadó faágak nem kell tartanom. Nem lepődtem meg, hogy abban a percben szemmel láthatóan nem én voltam az egyetlen aki így gondolkozott...
A ház másik oldalán leszakadt cserepeket feltartóztatta a hófogó:
Így nézett ki az ég, miközben szakadt az eső:
