Dolgozom, de fojtogató érzésem van. Mintha egy láthatatlan kéz fonódna a nyakamra és bilincsként tartana fogva. A fejem is fáj egy kicsit, valószínűleg a stressztől. Nem tudom mihez kezdenék ha most nem dolgoznék. Egyszerűen olyan súlyok vannak a vállamon, hogy attól félek előbb-utóbb agyonnyomnak és maguk alá temetnek. Most tényleg bármit megadnék egy szalmaszálért... egy ölelésért... nem csak üres szavakért amik mögött semmi tett nincs. Egyszerűen nem kapok levegőt...
..
2013.03.18. 15:49 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr485143517
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
