Korábban mindig a pihenést, a szabadságot és a felhőtlen délutánokat, estéket jelentette, ezért nagyon szerettem a péntek estéket. Most - pár hete - viszont a kopár szenvedés, besüppedés és fájdalom időszaka. A szombattal együtt ez egy olyan délután és olyan este, amit úgy nézek vágyakozva mint a toprongyos, árva kisgyerek a habos, puha tortaszeletet egy fagyos téli éjszakán a kirakat mögül... Látom a szépségét, érzem a boldogságát, de nem érem el, nem tudok a része lenni... nélküle nem :(. ...és ilyenkor már annyira fáj, hogy nincs semmi amit oda ne adnék egyetlen hosszú öleléséért... vagy legalább csak hogy lássam aludni itt a kanapén... vagy csak hallani a kis szuszogását... ennek a hiánya és ez az egész elmondhatatlanul fáj... :'(
Nem... nem azért szenvedek mert leírom. Azért írom le mert szenvedek... így legalább olyan mintha kinyitnék egy kis csapot a szívemen és próbálnám kiereszteni a nyomást, ami szét akarja vetni a megrepedt és vérző szívemet... és nem is arról van szó hogy sajnáltatom magam, nem. Egyszerűen csak a lehető legőszintébben próbálom szavakba önteni az érzéseimet.
Fájdalmas péntek este
2011.10.21. 20:42 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr73320809
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
