Bubba, a kis pupák...

   Az ember talán leghőbb vágya... nem mindenki felé, csak úgy... valakinek.  Ha nem vagyunk fontosak... erre nem is kell válaszolnom, mindenki tudja hogy milyen érzés.

   A fontosság és az emberek... a fontosság két ember között a kapcsolat szinte minden pillanatára hatással van.  Minél fontosabb számunkra valaki, annál mélyebb a kapcsolat is.  Egy kapcsolat lehet őszintén vagy eltitkoltan mély.  Az eltitkoltan mély kapcsolatok titkossága általában valamilyen félelemből táplálkozik.  Ilyen lehet pl. a bizalom hiánya (ami lehet önbizalom is), a társadalom elvárásai miatti gátak hatalma vagy az ismeretlentől való félelem (ez kicsit önbizalmi kérdés is).

   Ennek megfelelően vannak akik azért titkolják el az érzelmeiket, mert szerintük a körülöttük élők nem helyeselnék a választást.  Úgy gondolják ha intenzitásában is olyan mértékben vállalnák fel a kapcsolatot mint amekkora annak a mélysége, az a körülötte élők részéről egyfajta nyomást eredményezne, aminek a "megtartására" és idővel történő kiegyenlítésére nem tartják magukat képesnek.
   Mások vélt vagy valós sérelmek miatt vonják meg a bizalmat a lehetőség életbe való átültetésétől.  A sérelmek olyan emlékek amelyek mind-mind falakként állnak a lelkében a céljához kívánkozó ember és a cél  - jelen esetben a kapcsolat tényleges felvállalása -  között.  A falak áttörése és lebontása legtöbbször nem könnyű feladat, de megelőlegezett bizalommal sokat lehet segíteni és tenni érte mindkét oldalról.
   Ismét mások nem tudják mire is kellene vállalkozniuk és az ismeretlentől való félelem gyengíti önbizalmukat, egyben a másikba vetett elégtelen bizalom okozza az ismeretlentől való elzárkózást vagy megfutamodást.


   Mit jelent fontosnak érezni valakit?

   Gondolni rá akkor is amikor nincs velünk.  Álmodni vele és reggel azzal a fura és megmagyarázhatatlan érzéssel ébredni.  Elidőzni egy-egy fénykép felett és elgondolkozni... érezni a hiányát...


   És milyen rájönni ha nem vagyunk fontosak?

   Lehet nagyon hosszú és lehet nagyon rövid folyamat.  Hosszú akkor ha reménykedünk abban, hogy csak elfoglalt és azért nem jelentkezik, aztán telnek a napok és lassan rájövünk...  Eleinte még küzdünk és lerázzuk magunkról a belátás esőcseppjeit, de a lábunknál összegyűlő tócsából nem is olyan lassan olyan állóvíz lesz, ahol fényt keresve gázolunk a sötétben egészen addig, míg arcunkat végül elborítja a hullámok szelíden betakaró áradata.
   Rövid lehet akkor ha a jeleinkre nem érkeznek válaszjelek, esetleg pont hogy elutasító jeleket fogunk és egyszercsak rádöbbenünk hogy a történtek félresiklott rémálomként olyan fordulatot vettek amikből szeretnénk felébredni, de nem tudunk.
   A leggyorsabban pedig akkor történik meg, ha egyszerűen a tudomásunkra hozzák... ez egyben a legmegsemmisítőbb érzés is, senkinek nem ajánlom hogy átélje, bár valamilyen formában mindenkivel megtörtént már.


   Mi ennek a postnak az értelme?  Csak egyetlen dolog: ha valaki fontos neked éppen azért vállald fel mert az... fontos.  Ha fontos, állj ki érte mások előtt és állj ki magadért Őelőtte.  Ha vannak tedd félre a múlt sérelmeit, tedd félre a félelmeid, bízz és adj egy esélyt annak amiért Ő fontos neked.