Bubba, a kis pupák...

   Három hónap, ugye...???  persze...  én voltam a hülye... én voltam a hülye amiért elhittem valamit, ami egy lepkének is nyilvánvaló, hogy nem lesz igaz.  Én voltam a hülye, amiért azt gondolom, hogy ha valaki mond valamit akkor azt nem csak elhiszi amikor mondja, hanem meg is akarja csinálni, küzd és harcol érte és nem adja be a kulcsot minden előzetes jel vagy legalább egy normális átbeszélés előtt, ha már a mindennapokban nem lehet megbeszélni azt amit meg kellene...

   Minden... minden csak hazugság és álom!  ...így már nincs is értelme semminek.  Így már a filmet se csinálom végig.  Minek... a három évvel ezelőtti is csak arra volt jó, hogy rá két vagy három hétre januárban  - miközben én kényszerűségből előzékenyen visszafogtam magam, mert "elfáradt" a sok munkától és tanulástól a vizsgaidőszak miatt... -  összejöjjön valakivel "fáradtan", az éjszaka közepén...  Tudom, senki sem kérte, de két hétig minden nap azon a filmen dolgoztam és minden egyes nap amikor végignéztem az addig elkészült részt, ugyanúgy ahogy most, sírtam és bőgtem... igen, férfi létemre sírva készítettem el a közös filmünket, mindent beleadtam, minden másodpercet külön-külön megterveztem és az életemet is fel mertem volna tenni rá, hogy ha azt megnézi akkor meg fogja érteni mennyire szeretem Őt, újra együtt leszünk és szorosan egymáshoz bújva együtt ismerjük meg a jövőt és soha-soha nem akarjuk elengedni egymást...

   Három hónap... ez pont azt az esélyt adta meg, hogy megmutathatom mire vagyok képes... hogy Mikulás napján átadjam neki az új filmünket DVD-n és Karácsonyra már talán... ki tudja... három évvel ezelőtt csak sóvárogtam utána, most tényleg rohadt sokat tettem is azért hogy majd elcsodálkozzon, lássa a fejlődést és azt, hogy mindössze három hónap alatt hova lettem képes eljutni... de mi értelme...?

   Mi értelme annak, hogy minden nap rendet rakok és hetente felporszívózok, port törlök, hátha akkor toppan be hirtelen és váratlanul csak azért mert erre járt és... akármi.  Mi értelme minden nap hasazni és közben arra gondolni, hogy mennyire fog neki tetszeni?  Mi értelme a masszírozós tanfolyamnak, hiszen sosem fogom többet megmasszírozni, nem fogja megengedni... ha végigsimítok a kezén már attól is zavarba jön.  Mi értelme kertesházakat nézni, ismerősök ismerőseivel beszélgetni a felújításról, hogy mit-hogyan lehetne abban a házban?  Mi értelme három és fél órát várni a fagyos, hideg szélben, a fáradtságtól leguggolni aztán egyik lábról a másikra állni és kitartani hogy "még félórát, még félórát, még félórát" azért, mert előtte két nappal megemlítette hogy csütörtökön kondiba megy és én agyatlan meg elfelejtettem odaadni neki valamit és ezért meg akartam lepni vele a konditeremből kifelé jövet... ott se volt.

   Így nincs értelme semminek...  utálom ezt az életet.  Szar az egész.