Tegnap (szombaton) kimentem olvasni a Ligetbe, arra a rétre ahol focizni szoktunk. A Közlekedési Múzeumnál jöttem be, ott van egy parkoló egy hosszú átvezető szakaszon. Pár hete a szakasz közepét érthetetlen módon kitáblázták megállni tilos jelzéssel. Azoknak az autóját akik nem vették észre az új táblát vagy esetleg évek óta ott parkoltak, egyszerűen lebilincselték. Ez azért érdekes, mert úgy tudom tavaly óta nem lehet kerékbilincset használni... persze lehet hogy azóta megint változtak a törvények.
Amikor kiértem és letelepedtem, észrevettem hogy a réten sokkal többen vannak mint legutóbb, de azt is hogy több a külföldi mint a magyar. Körülöttem mindenütt angolul és németül beszélgettek. Tőlem pár méterre a mező közepén lévő két fa között egy kisgyermekes család tanult angolt. A kislány talán 8-10 hónapos lehetett... Fura módon a kisgyerekes párok legtöbbször itt, a két fa között telepednek le. Én is szeretnék...
Aztán láttam egy újdonsült házaspárt, a menyasszony piros virágcsokorral a kezében állt modellt a fényképésznek. Szép verőfényes napuk volt, szerencsések lehettek hogy ilyen szép időben mondták ki az igent. Remélem az életük is ilyen lesz.
A réten néha-néha felcsendült egy fiatal vizsla ugatása amit egy földön olvasó néninek intézett, hogy dobja el a gumicsontot. Amikor a nő eldobta, a kutya füleit lobogtatva futott a pattogó játék után, majd vissza vitte és letette a néni hasára. Ha 15-20 másodpercig nem történt semmi, egy-egy hangos ugatással jelezte, hogy a feladat bizony adott, Ő játszani és repülő csont után szeretne futni.
Kutyákból persze nem volt hiány, volt itt kis cirkáló és körbe-körbe szaladgáló rakéta is. Sőt, volt egy roma pár akik egy roti-pitbull keveréket sétáltattak és 10 percig csak azt lehetett hallani, hogy: "Tyson, gyere ide!", "Tyson, ne menj oda!", "Tyson, mit mondtam neked?". De végül odébb álltak.
Egy huszonéves lány a fák alatt telepedett le és először naívan csak azt gondoltam a lábait símogatja, de ahogy forgolódott megláttam a kezében egy borotvát... Ő a természetben végezte el a kényes műveletet vagy esetleg randija volt és előtte még rendbe hozta magát.
Olyan erős volt a nap, hogy olvasás közben többször is be kellett kennem magam, szerencsére nem felejtettem el betenni egy 8-as naptejet. Volt, hogy vizet is pacskoltam magamra és eszembe jutott mennyivel jobb volna most egy strandon vagy a Balaton mellett. Aztán eszembe jutott az is, hogy még sosem voltam egyedül strandon. A Balatonnál már igen, de nem volt jó emlék. Közben volt pár nem fogadott hívásom, de nem tudtam visszahívni senkit mert számkijelzés nélkül hívtak. Arra gondoltam talán... de ez talán csak álom. Gyakran felnéztem amint az 50-60 méterre futó sétányon sétáltak az emberek. Sokszor Adát kerestem a szememmel. Nem tudom miért... de, mégis... tudom miért.
Nem volt túl jó kedvem, azt hiszem ez a képen is látszik.
Este Csabival szombat este elmentünk táncolni ZP-be. Nem volt kifejezetten sok kedvem hozzá, de gondoltam még mindig jobb mint egyedül üldögélni itthon. Szép hosszú sor állt a bejárat előtt, ám végül átjutottunk a védők gyűrűjén. Az első percekben úgy éreztem mintha már öreg lennék ehhez, mindenütt szinte gyerekeknek kinéző fiatalok. Egy-egy pillanatra megfordult bennem, hogy nem is értem mit keresek itt. Úgy értem, ilyen gyakran. Az utóbbi 4-5 hétben minden hétvégén lent voltunk, pedig valahol teljesen máshol kellene lennem, teljesen mást kellene csinálnom. Mással... Legutóbbi barátunk, Attila is ott volt és végül olyan jót buliztunk hármasban, hogy azt kellett mondjam az utóbbi bulik közül ez volt a legszuperebb. Egyszer sem fulladtam ki, egyszer sem fáradtam el, a zenék is jók voltak, a hangulat frenetikus, rengeteget ugrattuk egymást a lányokkal is és tényleg minden nagyon rendben volt. Valamikor háromnegyed 5 körül indultunk haza, én egy gyors zuhany után fél 6-kor feküdtem le aludni.
Ezt a képet valamikor hajnali fél 5-kor készítettem. Megvan a varázsa, amikor az ember egyfolytában táncol és egyszer csak hajnalodni kezd az ég alja...
1-kor ébredtem. Zsuzsival (Ada anyukájával) álmodtam. Egy narancs volt a kezében, aminek a héjába borsó és kukorica szemeket préseltek. Csodálkozva néztem amint a kezében tartotta és mondtam Zsuzsinak, hogy én még csak olyan narancsot láttam ami szegfűszeggel van kirakva. Jólesően barátságosan beszélgettünk, de már nem emlékszem miről. Jó érzés volt beszélgetni vele. Sokat mosolygott.
Csabi családi ebédre volt hivatalos, ezért ott hagyta nekem a kulcsot és megbeszéltük hogy délután találkozunk a mezőn egy focira. Így aztán ma is napoztam és olvastam, a foci is meg volt és bár a végét elverte az eső, jókat nevettünk.
Itthon vagyok. Lefekszem aludni.
