Nem sajnálatra van szükségem, hanem arra a lányra akinél március közepén két estét is titokban ott aludtam... felém fordult, átöleltem és Ő addig mesélt nekem, míg én el nem szenderedtem megnyugtató hangján... Ő pedig egész éjszaka őrizte az álmom...
Nem sajnálatra van szükségem, hanem arra a lányra akivel egy teljes hétig lázban égtünk, hogy április legelején a Parádfürdői wellness-be megyünk és ott annyira tökéletes és különleges volt minden perc, hogy úgy éreztem már a menyasszonykámmal vagyok...
Nem sajnálatra van szükségem, hanem arra a lányra aki többször, még a szakítás előtt két héttel is azt mondta nevetve a nyakamba csimpaszkodva: "Nincs olyan szerencséd, hogy elhagyjalak! De nem ám, ne hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem!".
Nem sajnálatra van szükségem, hanem arra a lányra aki amikor éhes volt, mosolyogva megfogta a kezem és a tenyeremet a hasára téve csak annyit mondott: "Érzed ahogy mozog? :) Rozika már nagyon türelmetlen, gyere együnk valamit".
Nem sajnálatra van szükségem, hanem arra a lányra akivel közvetlenül a balatoni nyaralás utáni hét legelején, augusztus 29-én este fél-7-kor elkezdtünk lakást nézni a neten és már annyira össze akartunk költözni és annyira belemerültünk, hogy csak éjszaka fél 2-kor hagytuk abba...
Nekem erre a lányra van szükségem! ...és nem a sajnálatra... mert a sajnálatból már tengert tudnék rekeszteni...
Sajnálat
2011.10.24. 03:59 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr753325398
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
