Fura érzés úgy haza jönni a lakásba, hogy nem vár senki... Nem megy a TV, nem megy a rádió. Nem mondom senkinek hogy "Szia, megjöttem.". Szokatlanul mély a csönd.
Át kellene takarítanom az egész lakást. Elmosogatni, felmosni, letörölgetni, letisztítani. Elpakolni, kimosni, kiteregetni, kivasalni. És ha ezekkel végeztem, csak leülnék a kanapéra és azt kérdezném... miért nem vagy itt velem, mellettem. Veled minden jobb lenne. Veled örömmel csinálnék bármit. Veled... veled.
Megyek, vár a konyha és a szennyes. Még meg kell tanulnom a mosógép használatát. Bár egy időben mostam vele... vagy az egy másik típus volt? Remélem sikerül kimosnom úgy, hogy nem lesz minden rózsaszín. Porszívóznom is kell. A szemetet már reggel levittem.
10 nap múlva szülinap. Bárcsak tényleg boldog lehetnék azon a napon... és attól kezdve mindegyik napon... Ada... drága Ada...
