Rendben.

   Sokat gondolkoztam és igaz a mondás... butaság olyan szekér után futni, ami meg sem áll meg hogy felvegyen.

   Szeretem, de már tudom hogy így sosem fogom elérni azt amit szeretnék.  Lehet hogy amúgy sem de ez akkor sem megoldás, ebből így nem lesz semmi és jól bele kellett habarodnom Adába, hogy ezt csak most ismerjem be.  Korábban is tudtam, de az első lépést mindig nehéz megtenni.  Mondjuk ezt neki is lehetne mondani mikor arról esik szó, hogy miért nem ad még egy esélyt, de ez már nem ide tartozik.  Tudom, hogy nem várhatom tőle hogy majd megáll és felsegít, mert ez a férfi dolga, nem az övé.  Szeretném felsegíteni, de ahhoz hogy majd egyszer elfogadja és megfogja a segítő kezem, nekem is újra erősnek kell lennem és abba kell hagyjam azt amit ma reggelig csináltam.  Ez most megtörtént.  Befejeztem.

   Ada az elmúlt hetek alatt láthatta, érezhette és talán meg is értette mennyire szeretem és most már biztos lehet abban is hogy mire lennék képes a kapcsolatunkért és azt hogy ez nem csak egy egyszerű fellángolás.  Komolyan gondolom vele, de erre csak akkor van esély ha majd Ő is megint komolyan gondolja velem.  A múlton már nem tudok változtatni, a jövőn ha Ő is úgy akarja, igen.

   Mától kezdve élem az életem és Ő is úgy éli az életét ahogy neki tetszik.  Ha úgy gondolja elsietett valamit és úgy alakul hogy újra összehoz minket a sors, mindent meg fogok tenni hogy többet ne puskázzam el.

   Gabi