Nem értem... vagy lehet, mégis?
Messze vagyok, talán vén is.
Bennem már újdonság sincs.
Másnak ragyog Ő, a kincs.
Csupa érzés, csupa báj,
Mégsem érti miért fáj,
Nem értheti... mást szeret.
Másnak engedett teret.
Lesz még olyan, azt reméltem,
Mikor megkérhetem térden,
Hozzám vezet minden útja,
Kis orrát nyakamba fúrja.
De az orromnál tovább nem látok,
Elfújták az édes álmot,
Csak a füst maradt mi fojtogat,
Csak én láttam ebben sokat.
Azt hittem, hogy Ő is szeret,
Naiv vagyok mint egy gyerek.
Vakon hittem a vágyainkban,
A lelkünk közti kapcsolatban.
A világ sötét végén állok.
Mormolok egy imádságot.
Megmozdulnak a csillagok.
És nincs tovább... lezuhanok.
Zuhanok
2012.08.19. 12:46 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr164720620
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
