Ha újra színed elé állnék,
Szeretnél-e, mondd...
Érinthetném-e kis kezed,
S mondhatnám-e pont
Ott, s akkor a pillanatban,
Megállna-e idő,
Lenne-e benned esélyt adni,
Még egy kis erő,
Vagy csak némán mint az öreg fűzfák,
Néznénk egymást a szélben,
S nem mondhatnám el azt soha,
Hogy nélküled csak féltem,
Mert tudd meg nem találom helyem,
Otthon csak veled lennék,
S akkor sírnék itt legbelül,
Ha kezem már nem keresnéd,
Hangod nekem a legszebb dallam,
Szívből zengő nevetés,
Bőröd mint a tiszta harmat,
Füled kis meglepetés,
Szemedben elveszni újra, s újra,
Nincs nagyobb kegy a Földön,
Mert minden perc mi nélküled telik,
A legszomorúbb börtön...
Hiányzol.
Segélykiáltás...
2009.11.05. 16:09 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr661502754
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
