Ma Csabiék átjönnek Forma-1 -et nézni a nagy TV-n és hoznak meggyes sütit, amit elvileg pont ezekben a percekben sütnek. A tiszteletükre kitakarítottam a lakást, mindent felporszívóztam, a portörlés már korábban meg volt és amióta megvettem a légszűrőt a por is kevesebb (alig 1 hétre rá az egy hónapja tartó szakadatlan köhögésem is elmúlt). Kicsit fáj a fejem, de mire ideérnek talán jobb lesz.
Tegnap - noha tudom hogy semmi sem változott és nem lett szebb a világ - ha csak pár órára is, de picit kevésbé éreztem magam egyedül... egy hang megszólalt a sötétben.
...és most ahogy erre gondolok eszembe jut, hogy hajnalban azt álmodtam telefonon beszélgetünk. Nem emlékszem miről, de ott is féltem megszólalni. Aztán a beszélgetés legvégén kétszer is kimondtam: "szeretlek". A másodiknál már éreztem, hogy a fülemre szorított kagylót formáló kezem alatt nincs telefon... csak álom volt csupán. A félhomályból lassan előkúsztak a szoba kontúrjai, a függöny, az ablak, a könyvespolc... és akkor már könnyes szemmel ismét kimondtam: "szeretlek". Végül felkeltem és papucsban végig slattyogva, fél kézzel a törülköző után nyúlva kisétáltam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak és megkezdjem a mai napot. Mindezt reggel, 6 óra 40-kor. Elkezdődött...
Elkezdődött...
2009.10.18. 15:23 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr31458102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
