Bubba, a kis pupák...

   .Megtanultam görkorcsolyázni.  Talán ez így túlzás, de körbe tudok gurulni a városban, egyre kevesebbet esek és gyorsabban haladok mint a gyalogosok.  Tegnap megvolt az első vizes menet is, mert útközben elkapott az eső.
   .Összevesztem Anyámékkal, mert 11 éve mindenben (a mindent szó szerint lehet érteni!) segítettem őket amiben csak lehetőségem volt és amikor 11 év után én kértem egy  - azaz 1 darab -  szívességet, Anyám csúnyán ellenem fordult és a hátam mögött beszélt ellenem.  Ezen persze berágtam, mire azt mondták megbeszélik a dolgot.  Két hétig nem jelentkeztek, amikor találkoztam velük akkor derült ki, hogy nem is beszéltek semmit és csak arra játszottak hogy majd elfelejtem és így az egész a homályba vész... hát nem!
   .Voltam egy bőrrákszűrésen, úgy néz ki nincs gond, bár két anyajegyre a jövőben oda kell majd figyeljek.  Fél év múlva ajánlott vissza menni kontrollra.
   .Napközben fel-le ingázom, van úgy hogy még vissza sem értem és már kapom a telefont hogy menjek le megint.
   .Nem valószínű hogy idén elmegyek nyaralni, vagy ha igen akkor max. egy hétvégi sátorozás lesz belőle.
   .Úgy érzem kisiklott az életem.  Volt egy időszak, amikor túl hirtelen lett túl jó minden és elvesztettem a kontrollt.  Hülyeségeket csináltam és azóta is ennek a levét iszom minden nap.  Ezzel fekszem, ezzel ébredek és minden egyes nap eszembe jut.  Olyan mint egy bilincs.  Nem tudok tőle szabadulni.  A kulcs egy embernél van, aki már más úton jár.  Kurvára elrontottam és kurvára nem tudok túllépni rajta.  Ki kellett volna menni Angliába amikor lehetőség volt rá.  Mekkora hülye vagyok.
   .Talán a bűntudat teszi, de jó ideje félek közeledni mindenkihez aki csak egy kicsit is tetszik, kedves vagy szimpatikus.  Ez egy zsákutca... és képtelen vagyok kikeveredni belőle.  Családot szeretnék, feleséget szeretnék és őrülten szeretni szeretnék... de nem merek.  Nem merek mert... mert elrontottam valamit és nincs lehetőségem helyre hozni.