Van valami, amit hosszú idő után sem tudok megérteni. Nem tudom hogyan lehet... ennyire máshogyan működnének az emberek? Nem értem...
Fogalmam sincs merre halad az életem. Amikor már kezembe vehetném a sorsom és érezhetném hogy van egy irányban hozott életutam, történik valami és kisiklik az egész. Butaságokat csináltam, értelmetlenül töprengtem "igen vagy nem" helyzeteken. Sokszor nem vettem észre, hogy már jó helyen vagyok, már révbe jutottam.
Szomorú arra gondolni, hogy az ember már tényleg nem lesz fiatalabb, az idő csak egyfelé mehet. Egyre ráncosabb lesz a kezem, egyre öregebb lesz a testem. Minden rossz döntéssel éveket vesztegetünk el... A lehetőségekre nem vigyázunk, kieresztjük a kezünkből és tova tűnnek, az élet messzire sodorja őket, oda ahol már máshogyan telik az idő, az élet. Könnyünk csordultában is reménykedünk bennük, pedig minden érzelmünk, szeretetünk, jótettünk is kevés hogy közelebb kerüljünk az elveszettekhez.
Az élet jó és rossz döntések sorozata és a boldogság csak ezen múlik.
Nem akarom úgy élni le az életem, hogy a végén ne mondhassam azt hogy jó volt.
Mai gondolatok...
2008.12.08. 18:30 Gabi, a kispupák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr72811658
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
