Bubba, a kis pupák...

   A mai napom délutánja azzal telt el, hogy a reggel összeállított kiszállítós csomagokat és persze a postát kivigyem.  Van munka rendesen, így szerencsére gondolkozni nem is nagyon maradt időm.
   Délután  - miután elvégeztem a munkám -  meglátogattam öreg Bundás-kutyámat és találkoztam egy hihetetlenül aranyos 14 hónapos csöppséggel, Panni-babával.  Nagyon érdeklődő baba, labdázás és kis ismerkedés után már azt akarta, hogy kis kezeivel a két ujjamba kapaszkodva én vezetgessem körbe :).  Lélegzetelállító élmény volt és bevallom, hogy egy picit a könnyeimmel is küszködtem...  Mindig is szerettem volna babát és elsősorban kislányt (ami persze csak egy suttogó álom, hiszen egy fiúbabának ugyanúgy tudnék örülni), de ma aztán végképp beleszerettem a babákba :).  Igazán boldog ember lehet az, akinek megadatott a lehetőség, hogy babája legyen... és egy zöldellő parkban 10 percnyi sétával bárkinek és bármikor kiderülhet, hogy semmi más nem kell hozzá, csak egy társ aki mindennél jobban szeret és egy egyszerű elhatározás...  nem pénz és még csak nem is hitel... persze a pénz jó ha van, de ha úton van a baba nincs az a dolog amit el ne érnék, mert a tudat hogy hamarosan megszületik egy kis jövevény... egyszerűen szárnyakat ad és már nem lenne semmi amit meg ne tennék azért, hogy méltón fogadjuk... nem kell más, csak egy döntés... és ha a párod ugyanúgy akarja mint Te, akkor már csak a bátorságod kell beleadnod...  és én nagyon-nagyon szeretnék Apuka lenni... és felelős, megbízható és szerető férj, hiszen minden út ide vezet és nincs ezen a világon ennél szebb álmom...