Nehéz nap ez a mai... ébredéskor még szépnek indult, de aztán annyi minden jött össze ami egy hétre is elég lenne... vagy ki tudja... talán egy életre is.
Most valahol nagyon mélyen vagyok, pedig egy ideje már sejtettem hogy nagy fába vágom a fejszémet és nem fog minden úgy menni mint a karikacsapás. Egyszer fent, egyszer lent... és nem is olyan régen annyira fent voltam, annyira jól ment minden... és most vissza szálltam [estem] a földre.
Önmagában azzal hogy zuhantam egy nagyot nem is lenne baj. Megérdemeltem. A baj az, hogy ez másnak is fájdalmat okozott amit nem akartam. Elszállt velem a ló és én nem fékeztem időben. Most írhatnám a kifogásokat, hogy ez volt vagy az volt. Nem írom. Az egyetlen dolog ami nem mentség, hogy megszédültem, mert soha nem voltam még ilyen lehetőség küszöbén... éppen ezért nehéz volt elhinni, de tényleg ott álltam... de ezt már csak akkor értettem meg amikor leléptem a mélybe... azt gondoltam belefér... de a valóságban nem tudsz repülni.
Sokat tanultam, talán többet mint ami ahhoz kellett volna hogy magamhoz térjek és túl sok volt egyszerre. Ma már tudom hogy mindent együtt kellett volna végig csinálni... mindent. Akkor minden jó úton marad és most is valahol máshol lennék. A történtek ezt örökre belevésték a fejembe. Többi pedig... tényleg elszállt velem a ló. Olyan butaságokat csináltam amiktől - vagyis a gondolatuktól - ma már kiráz a hideg (most is megrándultam) és nem tudnám őket hova tenni. Rászolgáltam a zuhanásra, de sok volt a tanulópénz. Egy jó dolog származott belőle: azóta megtanultam újra a földön járni. Elfogadni egy másik ember döntését akkor is ha minden porcikám tiltakozik ellene. Elfogadni az Életet és azt amit elénk sodor.
Érzem, tudom, hogy jobb ember lettem. Vagy inkább leráztam magamról minden káros és rossz szokást, amit odafent felvettem. Újra látom azoknak a dolgoknak az értékét, amik korábban olyan magától értetődőnek és természetesnek hatottak... de úgy látszik mindez már nem volt elég.
Itt vagyok a földön, két lábbal és két kézzel, tudom mit kellene tennem és tisztában vagyok mindennel amire korábban nem tudtam a választ és elbizonytalanodtam. Itt vagyok életre készen, tettre készen és ezért cserébe mindent elvesztettem. Semmi nem maradt. Mindent kezdhetek előlről.
Most már abban bízom, hogy a holnap jó lesz. A holnapután még jobb és ha lassan is, de napról napra egyre közelebb kerülök és elérem a célom. Mert ha eddig nem tudtam mi az, ma már tudom.
