Ma csak azért is elmentem táncolni! Majdnem itthon maradtam, de aztán csak nem bírtam ki. Ez egy lehetőség amit ki kell használnom és csak azért mert rossz kedvem van nem fogom veszni hagyni! Sok régi arccal találkoztam, jó volt megint ott lenni. Persze volt bennem egy kis csalódottság hogy egyedül, de... nem én akartam így.
Amikor elkezdődött az óra fura volt újra mindent az alaplépésektől kezdeni. A recepción ülő Szabina is csak meresztette a szemét, hogy a teljesen kezdőkhöz mentem be, mert ha két éve nem hagyom abba már akár kisebb versenyekre is járhatnék. Mondtam neki hogy nem egyedül terveztem eljönni, de így alakult, ezért iratkoztam be a teljesen kezdőkhöz... de nem baj, jól esik az alapozás is.
Legalább visszarázódom és tavasszal mindenkit megtáncoltatok a parketten! Ettől lettem anno az a frankó csávó és ez volt az ami mindig, minden alkalommal jókedvűvé tett. Fordítva. Ez volt az ami anno frankó csávóvá tett és ettől lettem mindig jókedvű. A tánc valahogy mindig ki tudta hozni belőlem a legjobbat és erre az utóbbi időben nagyon nagy szükségem lett volna. Újra az akarok lenni aki régen, az a mindig jókedvű és bolondos fiú, aki most is itt van bennem csak elő kell csalogatni és erre a tánc a legjobb módszer. Sajnálom hogy nem láthatja mi történik velem amikor táncolok... hogy mi tör elő a mélyből amikor azt táncolom amit szeretek táncolni... Nem baj, most a télen felkészülök és a tánccal kikupálom magam. Már most érzem hogy kezdek újra kitágulni. Végre újra fitt leszek, friss és üde... szinte belém kell majd harapni mint egy finom, szaftos barackba... Nem fogom hagyni hogy még egyszer maga alá gyűrjön a rosszkedv, táncolni fogok és kész!
