Ma délelőtt volt egy kellemes csalódásom. Jó lenne ha így folytatódna az egész nap. Vagy az egész hét... :)
De ennyire azért ne legyünk optimisták, mert könnyen megüthetjük a bokánkat, az pedig jobban fáj mintha nem reménykedünk semmiben :) A baj csak az, hogy a remény olyan mint a gaz és nem, nem a gaz szépségére gondoltam hanem arra, hogy egy érző szívből gyakorlatilag kiírthatatlan és egyetlen csepp víz elég ahhoz hogy keresztül-kasul benőjje a szívedet. Max. úgy lehetne megszabadulni tőle, ha a földed felső 50 centijét módszeresen kicserélteted, de ez egy ember esetében felér egy agymosással... akkor meg már inkább a remény :).
