A mai napomat a "Világosság" hatja át - a Harmonet kártyája szerint.
Néha úgy érzem semmi értelme semminek. Miért harcol az ember ha nem is figyelnek oda rá? Miért szeretünk valakit és miért vágyunk rá olyan fájdalmasan, ha nem figyel ránk? Miért szeretjük Őt? Miért...? Miért hiányzik? Miért tombol a fájdalom? Mi történik velem? :(
Miért nem lehet az ember egyszerűen csak boldog? Miért kell a sok hülyeség, a sok butaság? (igen, ezt magamtól is kérdezem) Szeretnék úgy élni mint bárki más ezen a földön. Boldogan... Csak szeretnék szeretni és összetartozni, egymás karjában elaludni azzal akit szeretek és aki engem szeret :( Igen, megvolt a lehetőség :( Csak szeretném átélni még egyszer, még egy örök életre tartó pillanatra. Szeretnék még egy esélyt :(
Egész nap esett az eső és minden egyszerre kezd rám nehezedni, nem sorolom. Túl hosszú lenne a lista. Valahogy most minden egyszerre történt ebben az elmúlt időben. Pár nap múlva megint egy évvel idősebb leszek... Mindenki mondja hogy nem nézek ki annyinak, de nem ez számít. Az elmúlt időben annyira megváltozott az életem, hogy... teljesen. Sosem gondoltam arra, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek, de most szeretnék lezárni egy életvitelt. Ideje teljesen máshogy néznem a világot. Ideje sokkal jobban odafigyelni és ápolni mindazt ami csak egy kicsit is fontos... vagy ami valakinek fontos aki fontos nekem... Nem csak kimondani és csak gondolni rá... ez a szívem legmélyéig hatolt le. Önmagában a születésnapomnak ebben nincs sok jelentősége, csak a vízválasztó szerepét tölti be. Soha nem éltem még át ilyen fájdalmakat, ilyen fájdalmas érzéseket, gondolatokat. Ennyire szűnni nem akaróan. Fájt hónapokkal ezelőtt, hetekkel ezelőtt, tegnap és ebben a pillanatban is. Folyamatosan...
Boldogság... gyere haza... :(
