Rájöttem, hogy szörnyen odavagyok a nutellás kenyérért! A gond csak az, hogy ez fél 11-kor jött rám, amikor már túl voltam az esti fogmosáson. De még ez sem jelent semmit, mert miért is lenne az baj ha a napi három fogmosi helyett az ember négyszer mos fogat, nem igaz? Az viszont már annál inkább nagyobb probléma ha egyszer csak a torkodon akad egy ragadós-tapadós massza finom, puha, szivacsos kenyérke-bundában... és véletlenül nincs egy pohár víz se a szobában. Hát... azt hiszem érdekesen nézhettem ki amíg vízhez jutottam.
De valami továbbra is változatlan.
Oda vagyok a nutellás kenyérért! Vagy csak a nutelláért úgy magában. Persze... vízzel. Úgy az igazi. Vagy inkább... biztonságos.
