Elmentem zuhanyozni és már éppen fel akartam kapcsolni a villanyt a fürdőszobában, amikor rájöttem hogy... felesleges.
Évekkel ezelőtt amikor még a nagybátyám is itt lakott egyik alkalommal elhatároztam, hogy tele eresztem a kádat vízzel és pihenek egy fél órát a habfürdős vízben. A fürdőszoba ablak akár még egy borotválkozáshoz is elegendő fényt enged be, így nem kapcsoltam fel a villanyt. Még dübörgött a víz a kádba amikor egyszercsak benyitott a nagybátyám barátnője. Természetesen ahogy meglátott a kádban rögtön ki is fordult és a csukott ajtón keresztül káromkodva felkapcsolta a villanyt. Kb. egy hét múlva az eset újra megtörtént, csak ezúttal a nagybátyám nyitott rám. Mindkét alkalommal megkérdeztem, hogy miért én vagyok a hibás ha hallották hogy folyik a víz? (ilyenkor a gázboiler is be van kapcsolva és annak is van egy jellegzetes pattogó hangja, amit nem lehet nem meghallani kintről) Szerintük fel kellett volna kapcsolnom a villanyt. Szerintem meg mindenkinek joga van ahhoz hogy olyan fényben áztassa magát amilyenben akarja és ha szokás szerint kopognának amikor be akarnak menni egy csukott ajtón ahonnan nem mellesleg kihallatszik hogy valaki fürdik, akkor elkerülhető lenne az egész. Persze nem értették meg, én vagyok a hülye, stb. és attól kezdve úgy két hónapig fújtak rám. Azért fura, hogy Mama egyszer sem jött be, bár lehet hogy neki 70 éves fejjel jobb füle vagy helyzetfelismerő képessége volt mint a 35 éves nagybátyámnak... Mindegy, ezek után mindig felkapcsoltam a villanyt, akkor is amikor nagybátyámék már elköltöztek és már csak Mamával laktunk együtt. Ennek úgy 5 éve.
Most hogy egyedül maradtam a lakásban, rájöttem hogy akár villany nélkül is lezuhanyozhatok. Sőt. A fürdőszoba ajtót sem kell becsuknom. Talán ezért hallottam meg fogmosás közben, hogy csöng a telefon. Először azt hittem csak képzelődöm, de az első csöngés után, jött a következő. Kiköptem a fogkrémet, a fogkefét is a mosdóba ejtettem és meztelenül szaladtam be a szobába. Felvettem és valami olyasmit hebegtem bizonytalan hangon hogy "Igen, haló...". A túloldalon csönd... aztán csak a búgás... lerakta. Az egész talán másfél másodpercig tarthatott.
Még le sem tettem a kagylót már rögtön arra gondoltam, hogy Ada hívott és fel kell hívnom tényleg Ő volt-e az. Letettem a telefont... kattognak odabent a fogaskerekek... aztán pár másodperc múlva a felvetésre jött a válasz: ha nem Ő volt és felhívod, olcsó trükknek fogja tartani az egészet. Ez az elszigetelés olyan mintha lekötöznék az ember kezeit. Nem csinálhatok semmit, Ő pedig szép lassan elfelejt...
Leültem a székre, hátra dőltem és vagy 10 percig csak néztem a telefont. Biztos hogy Ő hívott. Senki más nem szokott hívni a vonalason. Hébe-hóba egy-két téves hívás, de azok mindig mondják hogy elnézést. Persze volt ilyen is, hogy csak úgy letették, de talán kétszer. Lehet hogy nem Ő volt... de az is lehet hogy Ő. Ha Ő hívott volna vajon miért kereshetett? Nem tudom. Semmit nem tudok róla. Az is lehet hogy már barátja vagy udvarlója van és mégsem Ő hívott. Sok minden lehet... és én egyetlen választ sem tudok. Lehet hogy tényleg csak egy téves hívás volt és csak azért gondolok Adára, mert mindig rá gondolok. Lehet...
Ma délután 1 körül kimegyek a Ligetbe, ezúttal egyedül, olvasgatok, napozgatok egy kicsit ott ahol játszani szoktunk. Talán még alszok is, szeretek a szabadban aludni. Ha valaki akar, ott megtalál úgy 6-ig, utána hazajövök enni.
Mindenkinek szép napot.
