Hát elkezdődött... életemben először POGÁCSÁT fogok sütni! :) Méghozzá egyes egyedül :). Nem, nem bolondultam meg, csak gondoltam csinálok valami újat amit eddig még sosem :)
Ezt a receptet fogom elkészíteni :) Először is kerestem hozzávalókat, még krumplit is találtam, igaz nem három közepest hanem egy nagyot és egy rakás kicsit, de majd kiegyenlítik egymást. Egyedül a teljes kiőrlésű búzaliszttel vagyok gondban mert az nincs itthon csak teljes kiőrlésű tönköly-liszt, de a boltos szerint az is meg fog felelni úgyhogy cserejátékosnak most jó lesz :)
Először is előmelegítettem a sütőt és beállítottam 150 fokra, majd egyenként jól megmostam a krumplikat, ekkor még azt hittem minden ilyen könnyen fog menni... :) Aztán bekészítettem szépen a tepsibe azzal, hogy én most ezeket így hajában megsütöm. Gondoltam aláteszek egy kis vizet is, hagy párásodjon (ne kérdezd ezt hogy ötlöttem ki... :) )
Már jó negyedórája "sültek" a krumplik, amikor észrevettem hogy a sütő nem meleg... világított, de meleget sehonnan nem éreztem. Ez ám a szigetelés! - gondoltam, de azért megnéztem hova tekertem a gombokat... jaaa... hogy az még csak a világítás bekapcsolása volt??? Csak nehogy túl sok fényt kapjanak :)) Egyébként honnan kellene tudnom mikor sül meg a krumpli? Csak mert így héjjában elég nehéz megítélni... :o
Kimértem a 2.5dkg élesztőt. "26 gramm lett, maradhat?" :) Egy kicsit én is ettem mert azt mondják nagyon jót tesz a bőrnek. Gondolom most van aki fintorog, tudom hogy szörnyű íze van, de már megszoktam, ha az ember lehörpinti egy pohár vízzel fel sem tűnik :)
Közben a sütőt feltekertem 250 fokra és már éreztem a meleget, süt! :)
12:20. Kimértem az 1.5dl tejet és az egyik kedvenc bögrémbe öntöttem :) és hozzáadtam a két kanál cukrot. A tejnek elvileg langyosnak kell lennie, úgyhogy betettem a mikróba, csak az volt a baj, hogy 2 perce... kicsit forró lett :), de öntöttem hozzá a hideg tejből majd vissza öntöttem a felét és jobb lett, de... :) akkor esett le, hogy a tej már cukros volt... :D
Aztán belemorzsoltam az élesztőt és szépen elkavartam hogy minden feloldódjon benne, majd előkerítettem a gyúródeszkát.
12:26. Közben szépen sültek, süldögéltek a krumplik 250 fokon, de egyszer csak azt vettem észre, hogy nem csak a víz kezdett el forrni alatta, hanem az egyik krumpli buborékokat ereget a tetején... :O mi lehet benne? :) Ekkor valahogy átzugott a fejemen a gondolat, hogy mekkora hülyeség volt vizet önteni alá (jó, volt vagy 1dl), mert így a teteje megsül, az alja meg megfő... De akkor már mindegy volt :)
12:38. Hát ilyen lett, a villa szépen beléjük ment, ebből tudtam hogy megsült. A tepsiben látható foltok az elforrt víz nyomai :) Aztán ugye meg kellett hámozni őket, még melegen. Én hámoznám, de nem azért, ezek rohadt forróak voltak (érthetetlen módon) és persze kézzel akartam meghámozni mindet, de minden ujjbegyem megúszta :) Szerintem egy kígyó nem káromkodik sziszegésbe annyit, mint én azalatt a 10 perc alatt, persze végig mosolyogtam mert azért mégis tetszett ez az egész sütögetés :). Közben néha eljátszogattam a gondolattal, hogy hajában fogom megtörni... de aztán győztek az észérvek és szépen meghámoztam mindet az utolsó darabig :)
Ja igen, a kiskanalak. Most akkor döntsd el melyik a jó kiskanál... én a középsőt használtam, de később rájöttem hogy a legnagyobbat kellett volna.
12:40. Krumpli-pucolás... kettő már megvan, jupííí :)) A háttérben a cukorral és élesztővel felfuttatott tej, amibe mint utóbb kiderült lisztet is kellett volna rakni, amit én itt még elfelejtettem. Jól van, nem vagyok gyakorlott konyha-lakó :) és különben is a krumplival és az ujjbegyeimmel voltam elfoglalva :)
12:54. Kész vannak a krumplik, jöhet a krumpli törés. A legnagyobbat a legvégére hagytam, amikor kiderült hogy csak a felső 3 mm-re sült át, belül jó kemény maradt. Sebtiben fogtam egy kislábost, ketté vágtam és bele dobtam mondván, hogy akkor is megfőzlek! Durván egy perc múlva kapcsoltam, hogy ha esetleg több felé vágnám... úgyhogy egy késsel és villával a kezemben a már melegedő vízben macska-egér harcot vívtam a kis krumpli darabokkal, de a végén sikerült felaprítani őket :)
Megtörtek! Mármint a krumplik :) De ezek még csak a kicsik. A háttérben még mindig ott a bögre és még mindig nem tettem bele a lisztet :)
Itt már a meggyúrtam a tésztát. Hozzá adtam mindent (mert a recept itt azt írja), csak az volt a gond hogy mire megint elolvastam a recept ide vonatkozó részét (tégy bele mindent) már derékig tésztás voltam és még nem volt kimérve sem a margarin, sem a két fajta liszt... a tojást könnyen felütöttem, az már 10 éves koromban is ment :) Végül aztán sikerült mindent össze dolgoznom (bár én nem láttam mikor kell hozzáadni a borsot, de a végén az is belement), az utolsó pillanatban a liszt is bekerült az élesztős tejbe, de az egész massza olyan ragadós volt, hogy azt el nem tudom mondani... és ezzel a kézzel kellett mindent kimérni, még a borsos üveg is tésztás lett, a papucsomról nem is beszélve :)
13:45. Amíg a tésztát félretettem kelni (a recept azt írta fél óra) és miután langyos helyet írt, betettem a sütőbe (!) 50 fokra, szépen eltakarítottam magam után ahogy Adától tanultam. Ha van egy kis szabadidőd, pakolj el magad után. Megfogadtam, sőt, mindent el is mosogattam :) Aztán kivettem a tésztát a sütőből, gondoltam ha így kellene csak leírták volna, nem? :)
13:47. Egy pillanatra úgy éreztem... aztán még egyre... aztán... aztán folyamatosan! Fáj a hátam... még a végén kiderül, hogy a nők többet kondiznak a konyhában mint mi edzés közben :))
Kivettem a tálból a kétszeresére dagadt tésztát és elkezdtem gyúrni, de a tészta úgy ragadt mint a nagyon. A kezem tiszta tésztás lefety volt, mindenhová ragadt akárcsak egy horrorfilmből előlépett gyilkos massza. Már tudom miért vannak nők akik horrort írnak... :))
Persze így nem lehetett mit kezdeni vele és mivel a gyúródeszkán éppen a tönköly liszt volt kint azt tettem bele, gondoltam majd csak összefogja... nem jött be. Aztán nyúltam a sima liszthez, az már jobban ízlett neki. Összességében a 2x25dkg liszt helyett szerintem elhasználtam 2x50-et... és nem ütöttem rá új tojást... úgyhogy ha valamit hibáztam (azon kívűl hogy bele mertem fogni :) ), akkor az ez lehetett szerintem.
15:41. A következő lépés a tészta hajtogatása volt. Ezzel nem egészen vagyok tisztában, mert én akárhányszor hajtogattam mindig egybe olvadtak a rétegek, akkor is ha a hajtogatás után direkt vártam 5-6 percet a nyújtással. De egyszer majd csak megtanítja nekem valaki :)
16:09. Elkezdődött. Végül sokadszorra is kinyújtottam a tésztát és elkezdtem kiszaggatni a pogácsákat :)
16:19. NőSülésre készen... :)) A pogik tetejét bekentem tojássárgájával, a tepsit kikentem étolajjal és szép sorjában betettem őket a tepsibe :)
16:27. Végül annyi tészta lett (gondolom a rengeteg lisztnek köszönhetően), hogy összesen három teli tepsire volt elég. Íme a erősítés :)
16:34. És végül sülnek a pogik :)
Bár több fényképem egyelőre nincs, de a végereményt elmondom. Az első tepsi katasztrófálisra sikerült, egyszerűen nem volt a tésztában elég só és ízetlen volt az egész. Illetve olyan volt az íze, mintha rozskenyeret ennék csak magok nélkül. Ez a rengeteg tönköly liszt miatt van, lehet hogy mégsem elég jó cserejátékos a búzaliszt helyett :/
A második tepsi tésztáját újra összegyúrtam és tettem bele sót. Nem tudom mennyit, de szerintem lazán volt két kávéskanál... persze több volt a liszt is, biztos azért tolódtak el az arányok. Mindenesetre ez már jobban sikerült volna ha az első tepsi után kieresztettem volna a forró levegőt és nem egyből 200 fokra teszem be. Így viszont a külső fele rögtön megsült, a belseje viszont nem... magyarul kutya-csemege :)
A harmadik tepsitésztát megint csak újragyúrtam és tettem bele még margarint, hogy kicsit fellazítsam a tésztát és azt hiszem bejött a gondolat :). Ennél már a sütésre is nagyon vigyáztam, kieresztettem a meleget, 140 fokon sütöttem 15 percig aztán feltekertem 190-re és meg is lett az eredménye! Ez a harmadik tepsi olyan jó lett (oké, nem túlzom el, csak az előző kettőhöz képest) mintha nem is ugyanabból a tésztából lett volna készítve. Komolyan mondom, ég és föld, ezt gyakorlatilag meg lehetett enni! :)
Mire este 7-re elkészültem már rohannom is kellett a postára két csomaggal pedig délelőtt nem gondoltam volna hogy ez fogja kitölteni az egész napot, de tudjátok mit? Megérte :) Nagyon jól szórakoztam és egy időre egy kicsit elterelte a gondolataimat. Persze akkor is sokszor gondoltam arra, hogy Ada bárcsak itt lenne velem a konyhában, de meg kellett küzdenem a ragaszkodó természetű tésztával és a gyúrás közben atombomba-gombaként felemelkedő és fojtogató lisztfelhőkkel és ezek eléggé lekötöttek :)
Tulajdonképpen azért csináltam mert... na de ezt majd holnap :) Ő enélkül is tudni fogja... És vagy jó lesz a fogadtatása vagy nem, vagy ha nem is lesz semmi sem, a lényeg hogy jól éreztem magam :) és ilyen már régen volt... kicsit úgy éreztem ott van velem... és ez jó érzés volt, köszönöm :)
Most pedig...
Jóéjszakát és szép álmokat Mindenkinek :)
