Néha csak becsukom a szemem és repülök... repülök a lenyugvó Nap egén, repülök az álmaimban... elképzelem amint hallom a sirályok messzi hangját és nézem a susogó tengert.  A gyönyörű horizonton lassan lenyugszik a Nap és narancsvörös, meleg fényekkel tölti meg a tengert.  Állok a parton és a szemem sarkában közvetlenül mellettem feltűnik...  Ő is a Napot nézi és némán, szeliden megfogja a kezemet.  Bennem mint az áramütés fut végig egy felismerés, hirtelen megemelkedik a mellkasom és felsóhajtok a boldogságtól... egy elszabadult könnycsepp gördül le az arcomon...
   Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve villámként felé fordulok, leguggolva átölelem, felkapom és a magasba emelem.  Ő a nyakamba kapaszkodva hátravetett fejjel nevet, a nevemet kacagja, én pedig csak forgok vele körbe-körbe és csak azt kiálltom egyre és egyre hangosabban... SZERETLEK!