Nem hinném hogy Ada olvassa ezt az egészet, úgyhogy tegnap tettem neki egy vallomást MSN-en azzal kapcsolatban, hogy abbahagyom ezt az értelmetlen kesergést és szeretném elérni hogy idővel megint úgy tudjon rámnézni mint régen. Azt hittem legalább annyit mond majd rá hogy... "jó". vagy "nekem mindegy". vagy valamit... Nem fogjátok elhinni, de nem válaszolt semmit... azt sem hogy jó, azt sem hogy nem, azt sem hogy nem érdekel, azt sem hogy hajrá. Semmit. Tudom hogy ott volt a túlvégen mert mialatt írtam Ő is elkezdett írni valamit, de végül semmit nem írt. Még csak el sem köszönt... Most vagy nagyon elgondolkozott rajtunk (ne nevess!) vagy nagyon mérges és azt akarja hogy hagyjam végre békén. Nem tudom mert azóta sem jelentkezett... úgyhogy teljes a tudatlanság :) A hét eleji lakáshiteles kérdésemre sem válaszolt, szerintem nem hiszi el hogy tényleg meg akarom csinálni.
Egyébként pedig kutyaharapást szőrével, Csabival megbeszéltük hogy ma és holnap este is lemegyünk ZP-be! :)
