Ma úgy tényleg piszkosul seggbe tudnám rúgni Csabit! Komolyan vissza kell fognom, hogy ne kezdjek el káromkodni... ha együtt vannak Vivivel (mármint kapcsolatban együtt) azért nem ér rá mert lohol mint a kiskutya, ha külön vannak azért nem ér rá mert a halálán van, most hogy együtt is vannak meg nem is és van egy rohadt szabad napja, inkább otthon bassza a rezet a játékgépével, én meg folyton loholok jobbra-balra, mert egyedül viszek mindent! Na meg a kifogások: "most itthon vagyok, mert öcskös is lehet jön át nemsokára", amikor meg megemlítem hogy ha szabin van akkor jó lenne ha tudna segíteni ragasztgatni egy picit, ahogy azt már két hónapja ígérgeti (hetente csak HÁROM kibaszott órát kértem hogy segítsen...) akkor jön a duma, hogy jajj, Ő most nem lenne jó társaság... persze, öcsinek jó társaság, dolgozni nem AZ! Faszom!
Tegnapelőtt este felhív, hogy lehet hogy megint összejönnek Viviel és most tök boldog meg happy, meg minden. Mondom neki, hogy ez jó dolog, de arra is készüljön fel ha esetleg nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan eltervezte. Erre bedob egy olyat (halál komolyan), hogy ha holnap délig nem jelentkezik be vagy nem keres, akkor már öngyilkos lett és halott, szóval erre számítsak. Mondom neki akkor szeretném ha még ma felhívnál, mindenképpen. Megígértettem vele! ...és felhívott? Ááá, dehogy! Leszarás van. Éjszaka 0:48-kor hívott, igen, de akkor már nem hallom a telefont, akkor nálam már alvás van. Másnap bejelentkezik...? Ááá, dehogy! A két telefonja közül legalább az egyik kicsöng...? Ááá, dehogy! Félóránként kerestem, mert valaki előző nap tudja paráztatni az embert, de másnap már kurvára nem emlékszik semmire és szarik mindenre! Önző ÁLLAT! Szerencséje, hogy késő délután már nem vette fel a telefont, mert lehet hogy felindultságomban csak annyit mondtam volna neki hogy Elmész Te a jó büdös p*csába!
Hogy a francba tudok én mindig ilyen önző embereket kifogni...??? Barátnak egy ilyen??? Amikor két hete szar kedvem volt valami miatt és neki jó, mert Vivi éppen pár napja költözött hozzá, Őneki meg éppen erre volt dolga, hát feljött. Óóó, de minő meglepetés! Nem láttam két hete mert minden kis picurka időt Vivikével tölt, de úgy gondoltam oké, kiéli magát, végülis a kapcsolat szorosabb kötelék mint a barátság, valahol ez is rendjén van (még ha nem is ebben a mértékben, de ezt meg most már én szarom le). Szóval ide jött és látta hogy rossz kedvem van, látta hogy le vagyok törve mint a bögre füle, de Ő csak arról tudott mosolyogva beszélni, hogy most Vivikével így, Vivikével úgy... a legeslegvégén amikor beszállt a liftbe, akkor bírt annyi kijönni a száján "Kitartás.". Ennyi. Én meg néztem magam elé mint az ökör, hogy ennyi telik a barátomtól, amikor szarban vagyok...??? És most egy rohadt nagyot lenne kedvem szitkozódni, egy akkorát hogy a monitorról lerohadna a szöveg, mert biztos én vagyok a hülye, hogy órákat, napokat töltök el vele egy-egy rosszabb hullámvölgyében, én órákon keresztül beszélgetek vele arról ami bántja, arról ami miatt maga alatt van és próbálok megoldást, kiutat keresni neki... Ő meg ennyit tud mondani a sok-sok mosolygós beszámoló után: kitartás. Bazdmeg, kedvem lett volna hozzávágni egy féltéglát!
Most hogy kiírtam, legalább egy kicsit könnyebb, de attól még a helyzet nem változott. Csabika leszarja mi van körülötte, csak a saját baja/öröme/bánata érdekli, a világ csak addig érdekes amíg sírni tud benne, meg jól esik nagyokat mondani, hogy így meg úgy halott leszek ha nem találsz. A jó édes nénikéjével játsza el ezt még egyszer, mert én mostantól teszek rá mit csinál!
