Van két papucs, puha, sárga,
Régen kis gazdiját várja,
Bebújjon s velük tipegjen,
Boldogságban mind a ketten.
Van két zokni, rózsaszín,
Ficegne baba lábain,
Most kis szívdobozba zárva,
Polcon csücsülnek mindhiába.
Van egy fiú, néha ír,
Így talán többet kibír,
Emlékeiben vagy talán,
Álmaiban még ott a lány.
Van egy hang, legbelül,
S míg az álom szenderül,
E hang ringatja csendesen,
S búg fülébe szerelmesen...
