Az álmok világa titokzatos világ, sokszor csak részleteiben kapcsolódik ahhoz amit valódinak hívunk. A legutóbbi éjjel egy olyan álmot láttam amiről meg voltam győződve, hogy megtörtént. Ültem egy üres általánosiskolai osztályteremben és valaki - hogy ki azt nem láttam - a kezembe adott egy A4-esnél nagyobb füzetet. Valójában nem klasszikus füzet volt, csak egy pár kartonlapból összeragasztott valami. Fényképes emlékfüzet volt, nyomtatóval nyomtatott kis képek voltak benne. Tudtam, hogy ezt a füzetet én csináltam régebben, de mindegyik képen Ő volt, a legtöbben talán a középiskolai osztálytársaival. A többieket nem ismertem fel, de Őt igen. Mindegyiken mosolygott vagy nevetett.
Ahogy lapozgattam, a színes képek kavalkádja csak egy helyen tört meg: füzet közepén csak sötétkék képek voltak. Éjszaka készültek egy mindkét oldalról fenyvesekkel szegélyezett gyönyörű réttel befutott völgyben. A rét és a fák határán, de már a fenyvesben, egy kisebb réten volt egy takaros kis fa házikó, oda hívtak el minket egy beszélgetős estére-éjszakára a ház kertjében lévő tábortűz mellé. Bár nem láttam a társaságot és nem tudtam kik lehettek, úgy rémlett nem lehettünk ott sokan, talán hatan-nyolcan. Hogy ezt miért nem tudom azt a képek is megmutatták, mert mindet én készítettem... Ő volt rajtuk amint a tűz fénykörétől pár tíz méterre mezítláb sétál és a szikrázó gyémántokkal teli csillagos égre nézve mosolyog, szinte már nevet. A tájat beborító kékben olyannyira ki lehetett venni mindent, hogy talán telihold is volt. Csak lépkedett a kis virágokkal tarkított hófehér ruhájában és tudta hogy figyelem, de pajkosan nem nézett rám. Úgy éreztem együtt vagyunk. És amíg Ő elcsodálkozva és elfeledkezve a többiekről az éjszaka fényeiben gyönyörködött, már-már táncolt... én Őbenne gyönyörködtem... talán sosem láttam szebbet...
Ahogy a képeket mint emlékeket néztem, valahonnan lassan mint egy kis inda a föld alól, előbújt a kétség... ez tényleg megtörtént...? Tényleg ott voltunk, tényleg jártunk ott? Álmomban - vagy talán félálmomban - tanakodni kezdtem mert ugyan "emlékeztem", de nem tudtam kikhez kapcsolni sem a helyet, sem az időt. Hogy jutottunk el oda, mikor és kik voltak még ott? Semmit nem tudtam felidézni, de úgy éreztem ennek igazi emléknek kell lennie, annyira szép volt és annyira "emlékeztem" mindenre amiket az éjszakai képeken láttam...
Aztán felébredtem, valamikor kora hajnalban... álom volt. Egy gyönyörű sötétkék álom, ami talán a jövőben fog megtörténni vagy egy másik valóságban talán már megtörtént... abban a valóságban ahol együtt maradtunk...
Nagyon hiányzol.
