Rá kellett jönnöm, hogy ezek a gyakori hangulatváltozások azért vannak, mert nem tudok egyfolytában rosszkedvű lenni. Nem akarok rossz kedvű lenni. Örülni szeretnék, boldog lenni, nevetni, mosolyogni, szeretni... élni... és ki akarok törni abból ami most van. Csak hát az nem olyan könnyű.
És nem, nem arról van szó hogy "Gabi, basszus, bebeszéled magadnak!", hanem arról hogy családot szeretnék. Gyerekeket szeretnék. Vidámságot, felelősséget, aggódást, összetartozást, öleléseket szeretnék... az ölelések nagyon hiányoznak, szörnyen nagyon :(.
Ma 7 órát sem aludtam és nem érzem magam álmosnak... egyszerűen kivet az ágy, mert egyedül vagyok. Kivet az ágy, mert ölelni szeretnék, de a túloldalon nincs senki :(.
Tudom, az élet sok-sok kicsi örömből épül fel... és ha nem vesszük észre a sok-sok kicsi örömöt, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk átérezni ezeket, akkor nem leszünk boldogok... sok mindennek örülök. Ezért is van az, hogy mostanában sokszor minden látható előzmény nélkül jókedvem lesz. Csak hát... nem egyedül szeretnék jókedvű lenni. Az olyan mint amikor a majom játszik magában.
De az is igaz, hogy csak egy jókedvű majom tud egy másik jókedvű majmot meggyőzni arról, hogy játszanak :). Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
