A ViaSat-on most néztem egy műsort, aminek "A nagy házalakítás" volt a címe. Ennek a sorozatnak minden részében egy-egy család lakását/házát alakítják át... ajándékba. Nem láttam még, de a reklámok közötti ajánlókban gyakran szerepelt és mindig kiváncsi voltam. Tegnap végre sikerült elcsípnem egy részt.
A szerencsés most egy rákhalász kétgyerekes családja volt, a lányok 10 és 15 évesek lehettek. A férfi évekkel ezelőtt balesetet szenvedett kint a tengeren és elvesztette a fél karját, azóta természetesen esélye sem volt hogy jobb vizekre evezze a család sorsát. A baleset idején egyedül kormányozta vissza a hajót és majdnem elvérzett a kikötőben, két másik halász segített neki kikötni, különben a kikötőnek ment volna a hajója, a vérveszteségtől már nem nagyon volt tudatában annak mit tesz.
A balesete óta soha senkitől nem fogadott el segítséget, de ha kellett bárkinek segített és egy karral folytatta tovább a rákhalászatot a 16 láb hosszú kis hajóján. A család egy lapostetős dobozházban lakott.
A műsor felkereste a családot és első lépésként mindjárt elküldte őket az európai Disneyland-be, egy egyhetes nyaralással egybekötve. Amikor hazaértek nem hittek a szemüknek... az egyébként már megtört, de büszke családfő a régi kishajó helyett egy 38 láb hosszú, radarral, rákcsapdákkal, rádióval felszerelt vadonatúj hajót kapott, amit csak azért mutattak be még azelőtt hogy megnézhették volna az új házat, mert az még nem készült el és a befejezéshez szükség volt két órára. Végül amikor a házhoz értek, ott is több mint 1500 ember várta őket (csak a házon többszázan dolgoztak) és mindenki őket ünnepelte, mintha csak egy futóverseny finisébe sétáltak volna be. A régi dobozház helyett egy emeletes, óriási teraszos igazi rönkház várta őket, de olyan méretekkel és olyan belsővel (a gyerekek számára is a saját ízlésviláguk szerint alakították ki a szobájukat), amit egy milliomos is megirigyelhetett volna... eszeveszetten nagy nappali, kandalló, külön táncterem, két mosdó/fürdő, hálószobák és mindehhez a gyönyörű terasz, ami szinte körbeölelte az egész házat.
Az anyuka csak annyit tudott mondani: Ez egy valóságos palota... - és tényleg az volt.
Ciki vagy nem, én elsírtam magam. Na nem olyan bőgősen, csak hallkan, csendben. Ilyenkor nem tudom megállítani és jönnek a könnyek maguktól, de annyira hogy néha már alig látok tőlük. Ez a tegnapi nap ilyen volt. De köszönöm, jól vagyok.
