Elvileg ma délig még egy évvel fiatalabb vagyok. Aztán már egyet hozzá kell adni. De technikailag már most is. Milyen volt egy évvel idősebben felébredni? Kicsit még kába vagyok, de már kezdem megszokni :). Az utóbbi napokban megittam a tejet amit a csütörtöki sütihez vettem és meg is lett az eredménye... de ha egyszer annyira szeretem :/. Ezért sem szoktam tejet venni.
Az az igazság, hogy ugyanazt érzem mint 18 vagy 20 évesen. Amikor 18 éves voltam, valami nagy-nagy dolgot vártam az élettől. Úgy hittem valamit át fogok élni itt belül, valamit amitől érezni fogom hogy igen, én most 18 éves lettem. De nem éreztem semmi felemelő vagy éppen lesújtó érzést, csak egyszerűen megtörtént. Mint most a harminc. És nem érzem magam idősebbnek. Igazából olyan érzésem van, hogy lassan eljár felettem az idő, miközben belül most is fiatal vagyok. Ami csak azt jelenti, hogy annyi szeretnék lenni, de a tapasztalatok önmagában is érettebbé teszik az embert. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a blogot egy húú de tapasztalt ember írná, hiszen csak mostanában estem egy nagyot és ennyi időnek kellett eltelnie, hogy felnőljek egy bizonyos dologhoz. Hogy sikerült-e? Amíg nincs lehetőségem arra hogy az életben is kipróbáljam, csak találgathatok, de azt hiszem igen. Igen.
Ma este volt egy hívásom. Illetve kettő. Beszélgettünk egy-két percet. Régen hallottam a hangját, ami valahogy szomorú volt vagy talán... óvatos. Igen, azt hiszem az volt... Még a fülemhez sem emeltem a telefont, de már éreztem hogy Ő lesz a vonal túlsó végén. Már biztos hogy nem olvassa a blogot mert azt mondta amióta nem beszéltünk, nem tud rólam semmit és ha gondot okoz nekem a találkozás, telefonon is beszélhetünk, nem akarja hogy fájjon.
A telefon óta számtalan kérdés kavarog a fejemben, de egy mégis elnyomja a többit. Miért szeretne találkozni? Beszélgetés után ez annyira lekötötte a gondolataimat, hogy amikor a levetett zoknival elindultam a fürdőszobai szennyestároló felé, kétszer masíroztam a hosszú előszobában oda-vissza. Tudtam hova akarok menni, de alig tettem két lépést, máris elfelejtettem és csak a kérdésen járt a fejem. Aztán amikor a konyhában kötöttem ki megtorpantam, hogy mit keresek egy pár használt zoknival ott?
Ha józanul gondolkodom - és nem szeretném álmokba ringatni magam, úgyhogy nagyon fontos hogy így legyen - , akkor csak a szülinap miatt lehet. Gondolom kapok tőle egy csokit vagy valami apróságot. De az is lehet, hogy az lesz az ajándék hogy egyáltalán szóba áll velem. Másra nem számítok mert... annál sokkal óvatosabb volt a telefonban és... nem akarom beleélni magam valamibe, ami valószínűleg már csak az én képzeletemben él... persze a mondás sosem évül el: a remény hal meg utoljára.
Fura hogy sosem látott emberekkel teljesen felszabadultan tudok beszélgetni, szinte már-már sziporkázok... Most pedig az jár a fejemben, amikor 19 évesen elhívtam randizni egy 25 éves lányt (aki nem tudta hogy én 19 vagyok) és a mekis sültkrumpli mellett elkezdett incselkedni és megkérdezte nekem problémát okoz-e hogy kicsi a melle, akkor hirtelen a torkomon akadt a falat... Már addig is zavarban voltam mert Ő mégiscsak egy érett, szép, felnőtt nő, én pedig a kis 19 éves suhanc, de ezzel a feldobott labdával teljesen taccsra vágott... pedig semmit nem kellett volna tennem, csak leütnöm... mármint a labdát! :). Ma persze már csuklóból megoldanám...
Ma jöttem rá miért szeretek mostanában annyira hajat mosni: a mandulaolajos Baba samponnak valami észveszejtően finom az illata! De komolyan! :)
