Már megint sírtam. Nem értem miért fáj ennyire, nem értem hogy fájhat ennyire? :( Egy hete már... Ada három hétig szenvedett, de akkor közben beszéltünk. Egy hete nem beszéltem vele és már most úgy érzem hogy bezöldülök a kíntól. Nem tudom mi lesz két hét múlva, de én addigra 14-szer megbolondulok, bezöldülök, eltemetnek és kiásnak. Kicsit több mint két hét múlva (17 nap) lesz a születésnapom. Bárcsak addigra véget érne ez a rémálom... :'( Nem tudom elmondani mennyire rossz hogy nincs velem... Szeretnék én is szerelmes vallomásokat suttogni amikor már elaludt mellettem... szeretném símogatni a vállát éjszaka... kifésülni a haját fürdés után... és játszani a fürtjeivel miközben TV-t nézünk és sopánkodni mert annyira becsavartam hogy begubancolódott... puszilkodni szeretnék és vizet hozni éjszaka... és látni szeretném a tengert... vele... csak vele... mindig vele... :'(
