Bubba, a kis pupák...

Csak egy fiú naplója

Zenék

Friss topikok

  • Csőőrike: Soha nem felejtelek el! (2015.03.06. 08:25) Ő az
  • LaciCrystalfan: Kedves Gabi,régen a 2009.Jaunári Old Man's-ben lévő Crystal koncertről régen volt fent itt videó. ... (2011.12.28. 20:00) Crystal koncert! :)
  • Verde Lunaria: hajrá! szorítok! (2011.10.27. 10:24) Két napja oké!
  • titoktitok: Szívszorító gondolatok, életképek. Tanácsom: Ne add fel a reményt. Küzdj Érte! Titoktitok (2011.10.22. 23:53) nem biromm
  • álomvirág: "Az ember vágyik valakire, akivel törődhet, akinek minden kérdésére válaszol, anélkül, hogy tudna ... (2011.02.26. 22:22) Most. Start vonal.

Linkblog

Bűnös vagy csak hibás...?

2008.07.11. 09:14 Gabi, a kispupák

   Ma reggel az előbbi bejegyzés írása közben rájöttem valamire... és amikor megértettem ezt a valamit, rohadtul ledöbbentem... nem, nem tudom honnan jött a gondolat vagy megérzés, csak egyszerűen most az előbb állt össze a kép... egyre inkább azt hiszem ez állhat a háttérben, mert ahogy egyre többet gondolkozom mindenen, egyre inkább kirajzolódnak az események és most hogy összerakom a dolgokat, egyre inkább minden egybe vág... és szerintem ezért volt ilyen mérges... igen, most már biztos hogy ezért volt ilyen mérges!  ...amit így most már teljesen meg is értek!  De ha tényleg úgy van ahogy gondolom és én erre csak most jövök rá, 6 nappal azután hogy Ada megírta azt az "Utolsó levelet", akkor az nem jelenti neki is azt, nem bizonyítja azt, hogy ami miatt besokallt mert én azt "elkövettem", arról én nem is tudtam előre...?  6 nappal azután jövök rá???

   Példa:
   Ember áll egy nagy, fedett pályaudvaron, kezében egy szürke bőrönd.  Odamegy a várostérképhez és mialatt az ujjával követi az egyik villamos-vonalat, leteszi a bőröndöt maga mellé.  Egy néni is most érkezett meg a vonattal, Ő is a várostérképhez megy és történetesen neki is egy ugyanolyan szürke bőröndje van, amit letesz maga mellé.  Addig kerülgetik egymást a férfival, míg végül helyet cserélnek, majd a férfi dolga végeztével megfogja a hozzá közelebbi táskát és elindul a városba.  A néni is hasonlóan tesz, de rögtön érzi hogy ez a táska nehezebb mint az övé volt és amikor felnyitja a bőröndöt meglepetten veszi észre, hogy ez nem az Ő táskája.  Mivel a táskájában a pénz mellett családi örökségek is voltak és úgy gondolja kirabolták, felháborodott hangon rögtön a rendőrért kiállt és feljelentést tesz.  A rendőrök azonnal riadót fújnak és elkezdik keresni a táskát, végig szaladnak az egész pályaudvaron, de nem tudják kit keressenek és rengeteg az ember, rengeteg a táska.  A férfi mellett is elrohan egy rendőr, mindenki tudja hogy keresnek valamit, de senki sem tudja hogy mit, Ő sem érti és tovább megy, nem veszik észre.  Ezután megérkezik a hotelbe amit az egy hetes városnéző körútra kinézett magának és örömmel tapasztalja, hogy már a többi csomagját is átszállították, azokban vannak a ruhái.  Napokon keresztül kiállításról kiállításra, múzeumból múzeumba jár, míg nem a hatodik napon felnyitja a szürke bőröndöt is.  Akkor veszi észre, hogy ez nem az Ő táskája és törni kezdi a fejét ez hogy lehet.  Majd egyszer csak beugrik, hogy hol történhetett a malőr és az is megvilágosodik neki, hogy mit kerestek olyan lázasan a rendőrök...  Viszont addigra a bőröndre és a pályaudvar kameráin jól látható "tettesre" már rég körözést adtak ki, csak azt nem tudják hol találják.

   A kérdés:  bűnös?  Vagy csak hibás?

   Mindannyian követünk el hibákat, legtöbbször akaratlanul mert nem tudjuk, nem ismerjük fel hogy az lesz, az lehet.  De a hiba önmagában még nem bűn... és egy ilyen esetben börtönbe zárni a hibást nem valószínű hogy a helyes megoldás, legfőképpen ha magától elmond mindent.

 

   De legalább most már sejtem mi ez az egész...

   Amikor múlthét kedden Ada felhívott hogy nem tudunk találkozni, nagyon elszomorodtam.  A Tesco-ban próbáltam elterelni a gondolataimat és pár dolog mellett vettem négy borítékos üdvözlő lapot is.  Egyfolytában Adára gondoltam és mind a négy lap a szerelemről szólt.  Az egyik elején úgy kezdődött: Feleségemnek...
   Elautóztam Adáékhoz és a háztól nem messze egy kis bekötő utcában álltam meg ahonnan ráláttam az ablakára, hogy megírjam neki az egyik lapot.  Otthon már volt egy meglepi-lapom, de még jobbat, még szebbet szerettem volna adni.  Egy A5-ös, üres papírlapra kezdtem apró betűkkel verseket írogatni, de a végére az egész lapot és mindkét oldalát teleírtam.  Mire megírtam a lapot észre sem vettem az idő múlását.  Másfél óra telt el így...  Aztán odahajtottam a ház elé és felcsöngettem a kaputelefonon.  Geri vette fel, mondtam hogy be szeretnék dobni valamit a postaládába Adának és kértem hogy nyomja meg a kapunyitót.
   Ezután hazafelé indultam, de nem akartam egyedül maradni, bementem a boltba a volt kollégákhoz.  A hétvégén Ada a Volt Fesztiválra készült és korábban említette melyik együttest koncertjére mennek ki, így még akkor elhatároztam hogy megszerzem neki az együttes összes albumát, mert Ő még nem ismerte őket.  Amikor ez eszembe jutott és megláttam a kiírt CD-t rögtön tudtam, hogy el kell juttatnom hozzá a lemezt még azelőtt hogy hazaér a munkából, hogy a lappal együtt tudja majd kivenni a postaládából.  Autóba ugrottam és újra Újpestre mentem.  Az autójuk már ott állt és éppen akkor ment be valaki a kapun amikor leparkoltam a ház elé.  Nem csöngettem fel.  Vagy 20 percig szobroztam hátha jön valaki akinek van kulcsa, de sehol senki.  Geri sem vette fel a telefont.  Már majdnem fel akartam csöngetni amikor egyszer csak kinyitotta a kaput... éppen a szemetet vitte le, de tudta hogy ott vagyok mert a lépcsőházból látta az autót.
   Elkezdtünk beszélgetni és sok mindenről szó esett csak azokat a témákat kerültem direkt amik Adával kapcsolatosak, csak annyit kérdeztem hogy jól van-e.  Beszéltünk arról is, hogy mostanában minden hétvégén kint focizunk a Városligetben és most már nem lennék olyan béna a dekázásban mint mikor tavaly együtt fociztunk.  Mondta hogy egész nap otthon van, nem csinál semmit csak unatkozik.  Amikor a dekázásra azt mondta "az jó, azt megnézném" felajánlottam, hogy egyik nap elmehetünk focizni a közeli térre, mert úgyis egész nap otthon van és nem csinál semmit, gondoltam ne unatkozzon, ha én is ráérek legalább egy-két órát elvagyunk és jöjjön Ádi is, ha többen leszünk az csak jobb, de külön elmondtam Gerinek, hogy ennek semmi köze Adához, nem akarom hogy azt higgyje azért szeretnék vele focizni, Adáról nem is fogunk beszélni.  Ezt külön kihangsúlyoztam és kértem hogy Adának ne említse hogy itt jártam, nem szeretném hogy tudja hogy Ő nyitott nekem kaput.  Végül indultam és megbeszéltük hogy akkor majd felhívom melyik nap legyen a foci, de mondta hogy az új mobil miatt új száma van, küld sms-t és abból tudni fogom.

    Amikor 10 perccel később kaptam egy sms-t és az első válaszban képletesen a segítségét kértem, eszemben sem volt Gerit megkörnyékezni.  Ha látszólag ez történt az csak azért volt, mert Ada éppen aznap mondta le a délutánt amire nagyon készültem, amit igazi varázslatos délutánná szerettem volna tenni számára, olyan kis meglepetésekkel készültem, hogy egyik ámulatból a másikba essen majd és nagyon letörtem hogy minden igyekezetem ellenére az egész hirtelen a kútba esett, ezért hirtelen minden szalmaszálnak hálás voltam.  "Normális" körülmények között soha nem kértem volna sms-ben Gerit arra hogy segítsen, soha nem vontam volna be, amikor a kapunál beszélgettünk direkt kerültem Adát, a focira is mondtam hogy Ada nem fog szóba kerülni, focizni fogunk.  Igen, hibáztam.  Igen, nekem kellett volna az okosabbnak lennem és gondolnom arra, hogy egy 15 éves gyerek mennyire a szívére fogja venni a dolgot, de mielőtt megemlítette, a segítséget nem arra értettem hogy beszéljen Adával.  Igen, amikor azt írta beszél vele, másodjára már szinte kaptam a lehetőségen, de ha nem lettem volna annyira elkeseredve ezt soha nem teszem meg, nem volt szándékomban belekeverni Őt.  Mégis megtörtént és most már értem Ada miért volt olyan ellenséges és miért tiltott el minden barátjától.  De ha átgondolná... igen hibás vagyok.  De bűnös azt hiszem nem.  Nem akartam Gerin keresztül eljutni Adához, az egész nálam csak addig terjedt hogy Geri abban segítsen amiben hisz és ha hisz bennünk és esetleg szóba kerülünk (nem Geri által) és Ada nem tudja mit tegyen, segítsen neki bízni bennünk... csak ennyit, egy miliméterrel sem többet, semmi többet, esküszöm!  És nem akartam hogy direkt erről beszéljenek, nem akartam hogy Geri ezt a témát direkt felhozza és ilyenekkel álljon elő.  Én vagyok a hibás mert nem gondoltam bele hogy még gyerek és ennyire komolyan veszi a segítséget és ezt fogja tenni... és igen, ez teljesen az én felelősségem, az én hibám.  Bocsánatot kérek :(


   De nem direkt tettem.  Nem terveztem meg, nem gondoltam el.  Nem gondoltam hogy ilyen történik, hogy ez lesz belőle.  És tudom hogy ez nem lehet mentség, de ha nem pont aznap beszélünk, ez nem történt volna meg :(

   És ezzel eszemben sincs magyarázkodni, csak leírtam ami és ahogy történt :(  És ha Ada megkérdezné Gerit erről, Ő is ezt mondaná el mert így történt.


   Kérdés:  bűnös vagy csak hibás...? :(

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kispupak.blog.hu/api/trackback/id/tr12563333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása