Ez az utóbbi bejegyzés így elég értelmetlenül hangzik, mert az előtte megírt 2 oldalast valamiért nem mentette el és ezt csak most vettem észre.  A lényeg az volt, hogy Csabi átjött és hozott almalevet és valamit, amit bekeverve egész éjszaka mindketten fetrengtünk a nevetéstől, bár én közben sírtam is.  Még ez előtt mindent elmondtam Csabinak, azt hogy miket tettem.  Még meg sem érkezett, már telefonban mondta hogy jön és segít és nem hagyja hogy ezen a hétvégén egyedül maradjak, mert akkor nekem annyi.

   Rengeteg dologról beszéltünk, de a felére sem emlékszem csak arra hogy mindent leírtam a blogba ami ugye elveszett.  Arra emlékszem hogy azt írtam "Ada, bárcsak itt lennél hogy megments vagy lelőjj, csak legyél itt velem."

   A tegnapi nap lényege, hogy Ada végleg kiadta az utam.  Megtiltotta hogy bármelyik ismerősével kapcsolatba lépjek, így teljesen elszigetelt magától és azt mondta nem akar többé beszélni velem.  Írt egy levelet ami szó szerint a földbe döngölt (az volt a címe hogy "Utolsó levél").  Aztán amikor telefonon beszéltünk eloszlatta minden reményem, ellenséges és cinikus volt, végig úgy éreztem hogy az ellenség vagyok és a végsőkig le akar rombolni bennem a minden érzést, mintha direkt szemétnek akarta volna mutatni magát csak hogy elmenjen tőle a kedvem...  Nem tudom sikerült-e neki, de az biztos hogy minimum féltérdre estem a fájdalomtól.  Persze megértem mert Ő is szenvedett, de én sosem tudnék vele így beszélni, akkor sem ha megcsalt volna :(.

   Valamikor 1-kor elindultunk ZP-be gyalog, azt hiszem egy szűk óra alatt oda is értünk.  Az első két órában jól éreztem magam, tomboltunk a zenékre, de aztán valami elszakadt és leültem úgy az utolsó 20 percre.  Fél 5-kor elindultunk és hazasétáltunk Csabihoz, itt aludtunk, most is itt vagyok és éppen csirkét csinálunk a konyhában.  Este elvileg megint ZP, de most nem  hagyom magam leitatni, az biztos.  Hajnalban ahogy hazafelé mentünk 3/4 5-től 20 percen át folyamatosan csuklottam, mintha csak valaki olyan erőssen gondolt volna rám, hogy fél liter ásványvíz sem tudott mit kezdeni vele.

   Csabi és akivel csak beszéltem mindenki azt mondja, hogy most Ada azért haragszik ennyire mert nem lát a pipától és csak az lebeg előtte hogy beleszóltam az életébe, de szerintük idővel megfogja látni hogy csak segíteni akartam neki.  Én is mérges lennék, de Ada nem teljesen úgy adta elő nekem a dolgokat ahogy azok voltak és amilyen szerelmes voltam/vagyok, ha nem akarom megmenteni akkor az olyan lett volna mintha hagytam volna hogy önként sétáljon a farkasverembe.  Igen, ez az Ő választása volt, tiszteletben kellett volna tartanom, de ha valaki pl. látszólag öngyilkos akar lenni és meg akarod menteni, akkor azt a jó ügyért teszed, azért hogy Ő ne lehessen áldozat, nem?  És igen, ezután Ő haragszik rád, mert az Ő élete, az Ő választása, de ha nem teszel semmit és tényleg leugrik és kitöri a nyakát akkor mi lesz...???  Jó, most eléggé kifordítom a dolgokat, de ha félretenné a mérgét, akkor engem is meg tudna érteni és látná azt amit rajta kívűl mindenki lát... :(

   Ada, nem akartalak bántani és nem akartam rosszat neked.  Nem tudom találkozunk-e még valaha...  Mindent amit most tettem azért tettem mert szeretlek.  Talán ezt egyszer még megérted.  Én már változom.  Minden perccel.  És megint elmondom: A múlton nem tudok változtatni, de tudom hogy ez nem mentség rá, hiszen a múltunkat mindig magunkkal visszük tovább, nem lehet letenni.  De azt is legalább ennyire tudom hogy az amit érzek soha nem fog elmúlni... :(