Itthon vagyok megint. Tudtam hogy fáradtka lesz, számítottam is rá, nem beszéltettem, inkább hagytam hogy pihenjen az úton. Fura, de annak ellenére is hogy tartja a távolságot annyira jó mellette lenni... olyan megnyugtató... máskor meg izgalmas és pezsdítő... most is hiányzik... mindig :(
Azt hiszem nem hiszi el mennyire fontos nekem. Vagy még nem meri elhinni... azt kérdezte ha én is fáradt vagyok miért nem mondtam azt hogy nem megyek ki érte Csepelre? És ezt olyan magától értetődően kérdezte... azt hiszem. Mintha tényleg nem értené miért csinálom... és mennyire sokat jelent nekem. Lesz még amikor megérti...?
