Próbálom elterelni a gondolataimat, de sokszor azon veszem észre magam, hogy miközben csinálok valamit - bármit - egyszerűen lebénulok. Csak nézek magam elé és Ő jár a fejemben és újra és újra az a film, hogy mit kellett volna máshogyan, mit kellett volna észrevennem... a "máshogyanra" mindig vannak válaszok, mert máshogyan mindig lehet. De arra a kérdésre, hogy "mit kellett volna észrevennem" soha nem találom a választ... olyan szép és jó dolgokat éltünk meg az utolsó két hónapban... és nem mondom, hogy nem voltak hibák mert voltak, de soha nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszerű figyelmetlenségből adódó és egy beszélgetéssel megoldható, javítható hibákért képes lenne feladni egy egész kapcsolatot, egy egész jövőt, mindent amit elterveztünk. Mindezt úgy, hogy ebben a két hónapban terveket szőttünk, megbeszéltük hogyan tovább és azt mondta segíteni fog, együtt meg tudjuk csinálni... nem értem és nem hiszem, hogy abból amit most tudok valaha is meg fogom érteni. Lebénít a gondolat, hogy az élet ilyen gyorsan és váratlanul össze tud törni... hogy ennyit ér egy kapcsolat... ennyit érek... és ennyit ér az ígéret amit ad.
Olyan ez mint egy halálosan rossz tréfa... mint amikor ünnepeltek otthon, hazamész és senkit sem találsz otthon. Mész szobáról szobára, szólongatod a gyerekeidet, a feleséged, de csak az üres lakás fogad. Először azt gondolod csak vicc... aztán az egyik pillanatban kisebb levegőt veszel és hirtelen kiver a víz. A tarkód felett zsibbadni kezd a fejed... lassan rájössz. Kissé összébb húzott szemedbe könny tódul... átbukik a szempilláidon és legurul... nem törlöd le, mert egy utolsó lehetőségbe kapaszkodva még izgatottan, várakozva fülelsz... de már csak a szobák csöndje néz vissza rád. Elhomályosodik a világ. Egyedül vagy.
Egyedül.
Pár napja még itt volt a boldogság, a szeretet, a biztonság... most pedig semmi nincs. Csak az emlékeid... a kérdések... és bénultság. ...és még valami. ...a tehetetlenség. ...az önvád, hogy miért nem figyeltél jobban? ...és a válasz, hogy "de hát örült nekem, boldog volt, építettünk, terveztük a jövőnk!" Milyen jelet kellett volna észrevennem...? Én azokat a jeleket fogtam, hogy fejlődünk, szépülünk, haladunk, beszélünk, dicséreteket kaptam, bújást, meghitt mosolyokat kaptam és én is megdicsértem Őt, öleltem, kényeztettem, az intim életünk is javult... mit nem vettem észre??? :(
Istenem, mond miért hagytál el engem??? Ada, mit tettem, hogy ennyit érek neked...? Nem segítettél, csak begubóztál, hogy hozzád se férhessek többé... :( ...és pont akkor amikor már elhittem, hogy örökké együtt maradunk :'(
Istenem, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL... miért hagytál el engem????? :'(
