Álmomban Anyukámmal sétáltam. Éjszaka volt a belvárosban, de sokan jártak az utcán. A sötétkék égen a Hold nagyon gyorsan kezdett el mozogni és olyan közel került, hogy mindenkin úrrá lett a félelem és a pánik. Mindenki tudta, hogy perceken belül mindennek vége. Anyu is bepánikolt és futni kezdett, de megállítottam és azt mondtam neki "Nem fuss, ne menekülj, már semmi értelme, úgysem jutunk sehova... Inkább ölelj meg." Az emberek rémülten szaladtak el mellettünk és akkor eszembe jutott mi az amit meg kell tennem... fel akartam hívni valakit, hogy még mielőtt mindennek vége, elmondjam: szeretem. De nem tudtam felhívni... felébredtem.
