Három hete nem tudok róla. Három hete nem beszéltünk. Három hete az üresebbnél is üresebb az életem. Azóta többet bulizok, de keserédesek az éjszakai órák. Ez is csak arra jó hogy ideig-óráig kikapcsoljam az agyam és ne gondoljak semmire.
De Ő ott van velem mindenütt. A gondolataimban. Rá gondolok akkor is amikor a sütiket készítem. Arra, hogy Ő hogyan csinálná, mit tenne ha ott lenne velem.
A férfiasságnak is megvan a maga ideje. És nem érdekel hogy ki mit gondol rólam ezügyben amikor ezt a blogot olvassa. Amikor ide ülök a gép elé hogy írjak a blogba, mindig elfog... egy olyan érzés, ami érzés. És nem érdekel ha valaki azt mondja rá hogy férfiatlan, csak mert ezt a legkönnyebb rámondani erre. Egy férfinek is lehetnek érzései, gyengéd, szelíd és szeretetteljes érzései és ha a szerelmének nem tudja elmondani, akkor hol máshol mutassa ki, hol máshol engedje szabadjára mint ott ahol az érzéseiről ír?
