Most indulok Bandival festéket venni mert a múlt héten kölcsönkérte az autót és a vezető oldali ülésnél lepattant a festék. Nem emlékezett rá hogy hoygan történt, én meg arra nem emlékeztem hogy ott lett volna. Kicsit rosszul esett, hogy elkéri az autót és utána 10 literrel könnyebben adja vissza (de jó nekem) és amikor észreveszem a festék-lepattanást, csak hümmög és mosolyog... Végül megígérte, hogy ma elvisz egy festékeshez, akik direkt ilyen javításokhoz készítenek stifteket és azzal ki fogom tudni javítani. Hát legalább ennyit... még fél óra és indulunk.
Tegnap meg úgy elaludtam a székben mint egy nagyra nőtt macska azzal a különbséggel, hogy nekem kényelmetlen volt. Valamikor 6-7 (vagy 8?) körül felébredtem, gondoltam felcserélem a széket egy jó puha ággyal és félálomban kimentem a füriszobába fogat mosni, de abban aztán nem volt sok köszönet... próbáltatok már félálomban fogat mosni? A három perc alatt ha nem ment ki egy tucatszor a számból a fogkefe akkor egyszer sem, a végén már úgy nézhettem ki mint a Mikulás, éppen csak azt nem mondtam hogy HO-HO-HÓÓÓ :). Igaz, nyitva volt a füriszoba ablaka ami a ház belső gangjára nyílik, úgyhogy ha én ott nagy ho-hóóózásba kezdek, szerintem 10 perc múlva megjelennek a talpig sárgába beöltözött sugárdetektoros emberkék, betörik az ajtót és elvisznek mondván, hogy ez a Mikulás annyira sugárfertőzött hogy sugárzik belőle a hülyeség és be kell vonni... Vannak pillanatok, amikor úgy érzem igazuk lenne... :)
Mama tegnap egy éves késéssel észrevette, hogy kiszakadt a farmerem egy fél centis darabon... reakcióidő...? :) Ez még egy tavalyi futóversenyen történt, ahova Adával és Gerivel mentünk. Az volt a feladat, hogy egy kordonokkal elkerített rész belsejéből adogassuk a célba beérkező futóknak a futóversenyt támogató szponzorok ajándékait, mindet egyetlen zacskóba összezsúfolva. Én a kordonon belül négy darab méterszer méteres faláda között mint egy daru hol az egyikbe hol a másikba nyúlva egyedül állítottam össze a zacskókat és adogattam a lányoknak, akik (hárman) a kordonon kívűl adták oda a futóknak és megjelölték őket a rajtszámukon, hogy mindenki csak egyszer kérjen csomagot. Az elején még minden rendben ment, csak páran érkeztek be. Na de aztán megjelentek ezerrel és csak jöttek és jöttek és jöttek, mint akiket most gyártanak a nyomógéppel a túloldalon és soha nem akartak elfogyni. Egyszerűen nem lehetett látni a tömeg végét! Persze mindenki egyszerre akarta a kis csomagját, a kordont valósággal elborította a "kéregetők" végelláthatatlan tömege. Olyan sebességre kellett kapcsolnunk, hogy én mint daru a nap végét brutál izomlázas háttal zártam, a lányok esti lefekvéskor a sötétben szerintem csak piros X-eket láttak maguk előtt :). Szóval ekkor történt, hogy egy gyorsabb mozdulatnak hála, beleakadtam az egyik faládából kiálló szögbe és ezt a farmerem nem tolerálta, inkább elsírta magát és kifakadt... ja nem... kiszakadt. De azóta sincs vele semmi gond, a szakadás nem ment tovább és szerintem észre sem lehe venni, olyan mintha direkt lenne ott :)
Tegnap meg elromlott a mosógép és ennek most nincs titok-zoknim. De nem baj, ma úgyis sok felé fogok járni és venni fogok azt is, meg szeretnék új farmert, cipőt és valami dögösen dizájnos pólót is amivel remélem majd szemkápráztatok :)) A fodrászt a nap legvégére hagytam, remélem Laci időben elkészül és nem kések el, ha az is megvan akkor voilááá... teljes lesz az átváltozás! :D A jegyeket már megvettem, az italokat behűtöttem, a meglepi-lapot is megírtam, ezt a napot nem lehet elrontani, ez a nap egyszerűen tökéletes lesz :)))
