Itthon vagyok. Nincs jó kedvem. Kaptam egy telefont. Mosolygós hangon megkérdezte reggeliztem-e már? Első gondolat: el akar hívni reggelizni. Meglepetésemben és örömömben már kezdett elemelkedni a lábam a padlótól amikor jött a következő kérdés: És hogy viseled a rossz híreket éhgyomorra...? Mi......? (a lábam megint a padlón állt) Nem értettem semmit, de aztán... Nem jó a mai nap, mert bemutató lesz otthon. Nem jó a holnapi nap, mert találkozik egy ismerősével... Én már vasárnap este kértem hogy találkozhassak vele, mindent leszerveztem, de ha már a kedd nem jó, akkor is van egy ismerőse, aki persze mindennél fontosabb... mintha nem lenne egyértelmű ki az... :( A péntek és a hétvége megint csak nem jó, de ezt persze már tudni lehetett a Volt miatt... amit pár hónapja még együtt terveztünk és legalább háromszor kérdezett meg hogy ugye akkor jövök és annyira jó lesz együtt menni... :'(. Milyen nap maradt még...? Mi az ami egyáltalán még szóba jöhet...? A csütörtök. Az jó? A csütörtök az jó lenne? A válasz: még nem tudom, megbeszéljük. Talán. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Jó, a jegyeknek lőttek az már biztos, egyedül nem megyek el! És mással sem akarok elmenni!!! Pont akkor beszéltünk amikor kijöttem a festékestől, ami véletlenül pont Újpesten van. Ezek után félig könnybelábadt szemmekkel bementem a Tescoba és átnéztem az összes film címét, az összes sampon feliratát, az összes autófelszerelési cuccot és amikor a csokipulhoz értem összevásároltam egy rakás csokoládét, hogy FULLADJAK MÁR BELE!!! Most meg itthon vagyok és nem kívánom a csokit... ez a pech... a frászt ez az, az egész nap egy nagydarab PECH (a holnapi nap meg nem pech, nem, az egy rohadt nagy RÉMÁLOM lesz!!!) és remélem mindjárt VÉGE van! A hülye fog ruhát venni, meg cipőt nézni, azt a rohadt titok-zoknit sem lehet kapni sehol, három helyen is néztem de mintha a föld nyelte volna el. Persze van rózsaszín-virágmintás meg szivecskés-kismackós, nem tudom, lehet hogy legközelebb leszarom és azt veszem meg!!!
Kezdem úgy érezni hogy rajtam kívűl már mindenki tudja a mese végét, csak én vagyok az egyetlen hülye kis szerencsétlen aki még hisz abban hogy a királylány végül tényleg megcsókolja a békát és tényleg minden úgy történik ahogy történnie kellene... Ehelyett mindenki csak nevet rajtam és azt mondja: Béka...? Mit neki egy szar béka, megjelenik a mesemondó Mazda 6-os, a királylány beszáll azt csá!
