Bubba, a kis pupák...

   Eltelt ez a nap is, nevemnek napja.  Kiváncsian vártam kik lesznek azok akik köszöntenek majd és egyfelől kellemes meglepetésekben volt részem, másfelől keserű csalódásokban.  Nem küldtem mindenkinek válasz-smst, de ez annak volt köszönhető hogy a betegségnek hála csúnyán átaludtam a délutánt és valamikor este fél 8 után ébredtem [aznapi postázás ugrott].

   Voltak akiktől vártam, hogy kapok egy sms-t és semmi, de semmi nem történt... ha belegondolok, akkor végülis ez csak egy névnap és sok Gábor van... én sem tartok fejben minden névnapot és a születésnap sokkal személyesebb mint a névnap.  Viszont éppen azért azt kevesebben is ismerik, tehát elvileg mégiscsak a névnapon várhatná az ember, hogy többen azt mondják majd neki: "Legyen egy szép napod!".  Ki érti ezt...

   Persze volt egy-két extrém eset és még csak nem is sms-ről van szó, mert internetes képeslapot bárki fel tudna adni és ingyenes.  Csak akarni kell... ugye.  Volt akire meg mertem volna esküdni hogy elfelejti (Csabival az élen) és volt akivel kapcsolatban csak a néma, értetlen döbbenet marad... és talán valamiféle csalódás is.

   Másfelől most kellett jönnöm arra, hogy az emberek kihasználják ha van pénzed.  A két kezemen nem tudnám megszámolni mennyien tartoznak nekem (hiszen ha valaki kölcsönkér és tudsz rajta segíteni, miért ne tennéd...?) és ebből az embertömegből 1  - azaz egyetlen -  ember volt képes március 24-én azt mondani:
 

                                           "Boldog nevednapját Gabi!"


   Mindjárt sietve hozzá is teszem, hogy Őt régebbről ismerem, így az előbbi felismerés  - a többiekre nézve -  még inkább elszomorító.  Mint ahogy az is, hogy ezen emberek egykoron a legjobb barátaim közé tartoztak.  ...most eltűntek és semmi, de semmi nincs amit várni lehetne tőlük.  Még egy egyszerű, kedves kis képeslapot sem...
   Arra már gondolni sem merek, hogy mi lesz ha egyszer nekem lesz szükségem segítségre...  Mire számítsak ezek után ilyen barátoktól...? :(