Éjszaka Adával álmodtam. Lakásokat nézegettünk és mindenhol azt néztük van-e gardrób és speiz, de volt aki nem is tudta miről beszélünk, nem tudták mik ezek a nevek. Az egésznek volt valami megfoghatatlanul jó és izgalmas hangulata. Készültünk a közös életünkre. Szeretek Adával lenni, de nagyon lehangol hogy ezt már csak az álmaimban tehetem meg. És nem tudom hogy látom-e még valaha... Szeretnék nyaralni. Még februárban (vagy januárban?) fizettünk be előleget egy közös Görögországi útra. Ádám (egy nagyon jó fej srác, egyszer együtt buliztunk és az utazási irodában dolgozik, Ő állította ki nekünk a papírokat) azt mondta, hogy a fennmaradó részt majd csak egy hónappal az indulás előtt kell kiegyenlíteni, ami azt hiszem valamikor most fog lejárni. Kb. két hete, egy ZP-s éjszaka után vasárnap ébredéskor átfutott rajtam a gondolat, hogy bemegyek az irodába és befizetem az utazást mindkettőnknek, lesz ami lesz. Csabi azt mondta hosszú ideje ez az első igazán jó gondolatom, csak neki mondtam el. Aztán... ahogy múltak a napok mindig halogattam, toltam. Nem vitt rá a lélek. Nem éreztem tisztességesnek. Ada nélkül nem. Azóta lehet hogy már elhívott valaki mást vagy... nem tudom. Ha létezne szülinapi tündér... még 5 nap. Ha együtt lennénk biztos tartanék bulit és valószínűleg már minden meg lenne szervezve. De az elmúlt hetekben nem volt okom ünnepelni... Azt hiszem ez egy nagyon emlékezetes szülinap lesz.
Sajnos nem valószínű, hogy ilyen...
